×Chapter 10×

- Nem. Dehogy az esőkabát miatt! – ráztam a fejem, és hatalmasat sóhajtottam. Miután mindent elmondtam Perrienek, ő közölte, hogy látta a cikket, de szerinte jól állt az esőkabát, és vicces, hogy így próbáltam védekezni a tojás zápor ellen. Én nem találtam olyan viccesnek, inkább neveletlenség volt. Közönséges viselkedés, és egy ilyen lánynak nincs helye Niall mellett. 

- Szerintem ez butaság. Szeret téged, és ezen egy rajongó sem változtathat, egy esőkabát sem teheti ezt tönkre. Ő akkor is szeretne, ha pantomimeznél szabadidődben, a metróban – mondta teljesen komolyan. Tényleg elnevettem volna magam, ha nem lettem volna úgy kétségbe esve – Jobb lenne, ha átgondolnád ezt, és helyrehoznád a hibát, amíg nem késő, de én nem akarok bele szólni ebbe. A te dolgod – végezetül megölelt, és az az ölelés akkor fontosabb volt mindennél. Mint egy anyai ölelés, amikor elveszettnek érzed magad a világban, és úgy érzed, senki nem segít, és senki nem áll ki melletted. De Perrie ott volt, és biztosított felőle, hogy nem vagyok őrült, csak lázadó. Kicsit. Viccesnek talált, és pontosan erre volt szükségem. 

Ettől függetlenül még nem gondoltam meg magam. Nem tesz jót Niall népszerűségének, hogy velem van, és nekik most ez a legfontosabb. Lehet, hogy pár hét, vagy hónap múlva maga küldene haza, amikor már késő. Miért kockáztassunk, ha neki az élete múlik ezen? 

- Haza kell mennem, Perrie – mondtam rövid szünet után – Nem maradhatok itt. Nem élősködhetek örökkévalóságig a nyakatokon, mint egy pióca, és nincs hova mennem. Jó persze biztos otthon majd megkapom, hogy „Na látod, mi előre megmondtuk!”, de itt elveszett vagyok. Nem köt már ide semmi. 

- És mi? Mikor ide jöttél még ennél is kevesebb dolog volt, ami ide kötött. 

- Tudom. Már akkor is hiba volt. Tudhattam volna, hogy ez lesz a vége. 

- Mit kellett volna tudnod, hogy az első ember, akibe belebotlasz egy sztár lesz, és úgy beleszeretsz, hogy egy év múlva az ő érdekeit nézve inkább hazamész? 

- Harry volt az első, akibe belebotlottam – javítottam ki. Ő megrázta a fejét és legyintett. 

- Az nem számít, csak az, hogy életed legnagyobb hibáját készülsz elkövetni. Itt vagy, megtaláltad azt, akit szeretsz, és ő viszont szeret. Úgy szeret, ahogy vagy, elfogad ilyennek… és te nem vagy képes elfogadni ezt az aprócska hibáját? Azt, hogy ismerik az emberek. 

- Ez nem erről szól. Csak nem akarom tönkretenni. A rajongók elpártolnak tőle, ha velem látják – sóhajtottam, de tudtam, hogy nem fogja érteni. 

- Mert engem minden rajongó szeret? Dehogyis. Tudom, hogy többen vannak az utálók, mint akik szeretnek. Tudom, hogy szerintük, csak azért vagyunk híresek, mert én összejöttem Zaynnel. Pedig mi megnyertük az x-factort, úgy látszik azt a szériát már senki nem nézte. 

- De ez egészen más… Te imádnivaló vagy, és vannak, akik szeretnek. 

- Imádnivaló? – nevetett – Szerintem ők nem így látják. Ha sminkelek, az a baj… Ha nem, akkor csúnya vagyok. Nem tetszik nekik az öltözködésem sem – megértően mosolygott – De engem ez nem érdekel, mert Zaynnek tetszik, és ez a lényeg. Sőt igazából szerettem volna mutatni… - gyorsan felállt, és az egyik fiókból egy levelet vett elő – Ez a rajongói levelekkel érkezett. Nagyon meglepődtem, mikor elolvastam – közölte és olvasni kezdett. 

- „Kedves Perrie, 

Nagy rajongótok vagyok, sőt egyszerűen imádom a párosotokat Zaynnel. Nagyon cukik vagytok, de most nem ezért szeretnék írni. Valakitől azt hallottam, hogy Becca veletek él. Niall barátnője. Remélem igaz, mert csak azért vettem rá magam, hogy írjak, mert láttam mennyi bántás éri, amit nem érdemel meg. Nem érdemli ezt senki. 

Csak szerettem volna, hogy tudja, én nagyon kedvelem, és drukkolok nekik. Szerintem nagyon cukik. Ha tudod, kérlek, mondd el neki, hogy ne hallgasson a rosszmájú rajongókra, akik csak féltékenyek rá. 

Szeretettel,
Clara” 

Pillanatokig csak néztem magam elé. Tudtam, hogy Niall hiányozni fog, és tudtam, hogy szeretem, sosem lesz ez másként, de nem gondoltam meg magam. Nem akartam kijavítani. El akartam menekülni, és hagyni neki, hogy boldog legyen. Talán egy kicsit a büszkeségem is gátolt. Mégsem rohanhatok utána, hogy bocsásson meg és felejtse el, amit mondtam. Elrontottam, és most fizetnem kell érte. 

- Látod? Törődnek veled, van, aki szeret. Csak nem vagytok még elég ideje együtt, hogy ez kirajzolódjon. Hamarosan megnyitják az első csoportokat, és regisztrálják az első rajongói twittereket. Az emberek ilyenek. 

-   És közben továbbra is megdobálnak tojással. Ahogy Elt. 

- Téged ez érdekel? Őt nem. Tökéletesen működik a kapcsolatuk ezzel együtt is. Néha sír a neki érkezett tweeteken, de ilyenkor csak még jobban összemelegednek, Louis mindig ott van mellette és megvigasztalja, ha van valami. 

- Nem ez érdekel, az érdekel, hogy mit gondolnak róla, miattam. Az érdekel, hogy meddig tudom még visszafogni magam. Félek, hogy egyszer megunom, és képen törlök egy… Nem tudnám elviselni, ahogy Niall nézne rám akkor. Rájönne, hogy mennyire igazam volt most, és inkább váljunk el abban a hitben, hogy jó lett volna, minthogy rájöjjön, „milyen igaza volt”. 

Perrie ezek után nem beszélt többet, csak közölte, hogy ez az én döntésem, viszont jobb lenne, ha átgondolnám még egyszer. Főzött teát, és a kezembe nyomta a bögrét, majd át sietett Zaynhez. S magamra maradtam a gondolataimmal. Egyedül… 

Mesélő: 

Niall a kanapén feküdt a nappaliban, teljesen csönd volt, a tévét sem kapcsolta be, csak feküdt és a plafont nézte. Észrevette, hogy egy aprócska foszforeszkáló csillag van felragasztva, pedig világosan megmondta Beccának, hogy nem ragaszthat fel ilyesmit a házban. Egy pillanatig eltűnődött rajta, hogy ért fel olyan magasra, de aztán eszébe jutott, hogy talán már sosem látja ott ügyetlenkedni. 

Félt attól, hogy mi lesz, ha a lány nem gondolja meg magát, nem nyit felé soha többet. Határozott elképzelése volt, hogy ha a One Direction egyszer bemondja az unalmast, ő elveszi Beccát és békében éldegélnek majd valahol, ahol egykori rajongóik nem találhatnak majd rájuk. Persze ezt sosem mondta volna el senkinek, még magának sem akarta beismerni, mert túl fiatal volt ő még ahhoz, hogy ilyeneken gondolkodjon, és túl elfoglalt. Az új album, az új turné. Rengeteg új üzlet, amibe belefognak. Új parfüm, ruhák, smink cuccok, amiket piacra dobnak az 1D logóval. Korai lett volna bármi ilyesmire gondolnia. Különben pedig elbizonytalanodott, hogy érdemes-e egy olyan kapcsolaton rágódnia, amit tönkretesz a hírnév, hiszen ha ez tönkre tudja tenni, egy ilyen dolog, ami ennyire hozzá tartozik, akkor talán nincs is értelme erről gondolkodnia. Nem működött és kész. 

De ez nem volt ilyen egyszerű, Niall nem tudott logikusan gondolni a lányra, és kijelenteni, hogy „ha nem fogadja el a hírnévvel együtt, akkor nem is kár érte”. A kék szemére gondolt, a mosolyára és arra, hogy mindent képes eltörni, és amióta őt ismeri, feleannyi a bögre a házban, mint azelőtt volt. Eszébe jutott, amikor hülyeségeket beszélt, márpedig az esetek kilencvenkilenc százalékában hülyeségeket beszélt.. Hirtelen az összes idegesítő tulajdonsága aranyosnak tűnt, és ezt Niall nagyon idegesítőnek, és szomorúnak találta, mert Becca akkor sem fog megjelenni az ajtóban, hogy helyrehozzák, hogyha rájön, hogy butaságot csinált, de akkor sem gondolja meg magát, ha Niall rátelepszik, és nem hagyja annyiban a dolgot. Várni kell… várni. Hátha a dolgok maguktól helyre rázódnak. 

Viszont a lány dolgai még mindig a házban voltak, amiket az idő során áthordott, és sosem vitt el, ez emlékeztette arra, hogy minden hülyesége ellenére, mennyire szereti és mennyire vágyik rá, hogy délután beállítson, és közölje vele, hogy butaságot csinált, meggondolta magát, és minden menjen úgy, ahogy eddig volt. 

De ez nem történt meg… sem aznap, sem másnap. 

×××

Sziasztok!!

Megjöttem az új résszel, és a napokban úgy tervezem, hogy több részt teszek fel, mert közeleg a Becca-Niall évfoduló, és szeretném, ha az pont ráesne arra a dátumra:D

Köszönöm az előző részhez érkezett hozzászólásokat, pipákat és díjakat is!! Ne hagyjátok el jó szokásotokat, és írjatok most is. (Ha már ennyit nyűglődnek szerencsétlenek)

~xx