- Nem. Dehogy az esőkabát miatt!
– ráztam a fejem, és hatalmasat sóhajtottam. Miután mindent elmondtam Perrienek,
ő közölte, hogy látta a cikket, de szerinte jól állt az esőkabát, és vicces,
hogy így próbáltam védekezni a tojás zápor ellen. Én nem találtam olyan
viccesnek, inkább neveletlenség volt. Közönséges viselkedés, és egy ilyen
lánynak nincs helye Niall mellett.
- Szerintem ez butaság. Szeret
téged, és ezen egy rajongó sem változtathat, egy esőkabát sem teheti ezt
tönkre. Ő akkor is szeretne, ha pantomimeznél szabadidődben, a metróban –
mondta teljesen komolyan. Tényleg elnevettem volna magam, ha nem lettem volna
úgy kétségbe esve – Jobb lenne, ha átgondolnád ezt, és helyrehoznád a hibát,
amíg nem késő, de én nem akarok bele szólni ebbe. A te dolgod – végezetül
megölelt, és az az ölelés akkor fontosabb volt mindennél. Mint egy anyai
ölelés, amikor elveszettnek érzed magad a világban, és úgy érzed, senki nem
segít, és senki nem áll ki melletted. De Perrie ott volt, és biztosított
felőle, hogy nem vagyok őrült, csak lázadó. Kicsit. Viccesnek talált, és
pontosan erre volt szükségem.
Ettől függetlenül még nem
gondoltam meg magam. Nem tesz jót Niall népszerűségének, hogy velem van, és
nekik most ez a legfontosabb. Lehet, hogy pár hét, vagy hónap múlva maga
küldene haza, amikor már késő. Miért kockáztassunk, ha neki az élete múlik
ezen?
- Haza kell mennem, Perrie –
mondtam rövid szünet után – Nem maradhatok itt. Nem élősködhetek
örökkévalóságig a nyakatokon, mint egy pióca, és nincs hova mennem. Jó persze
biztos otthon majd megkapom, hogy „Na látod, mi előre megmondtuk!”, de itt
elveszett vagyok. Nem köt már ide semmi.
- És mi? Mikor ide jöttél még
ennél is kevesebb dolog volt, ami ide kötött.
- Tudom. Már akkor is hiba volt.
Tudhattam volna, hogy ez lesz a vége.
- Mit kellett volna tudnod, hogy
az első ember, akibe belebotlasz egy sztár lesz, és úgy beleszeretsz, hogy egy
év múlva az ő érdekeit nézve inkább hazamész?
- Harry volt az első, akibe
belebotlottam – javítottam ki. Ő megrázta a fejét és legyintett.
- Az nem számít, csak az, hogy
életed legnagyobb hibáját készülsz elkövetni. Itt vagy, megtaláltad azt, akit
szeretsz, és ő viszont szeret. Úgy szeret, ahogy vagy, elfogad ilyennek… és te
nem vagy képes elfogadni ezt az aprócska hibáját? Azt, hogy ismerik az emberek.
- Ez nem erről szól. Csak nem
akarom tönkretenni. A rajongók elpártolnak tőle, ha velem látják – sóhajtottam,
de tudtam, hogy nem fogja érteni.
- Mert engem minden rajongó
szeret? Dehogyis. Tudom, hogy többen vannak az utálók, mint akik szeretnek.
Tudom, hogy szerintük, csak azért vagyunk híresek, mert én összejöttem Zaynnel.
Pedig mi megnyertük az x-factort, úgy látszik azt a szériát már senki nem
nézte.
- De ez egészen más… Te
imádnivaló vagy, és vannak, akik szeretnek.
- Imádnivaló? – nevetett –
Szerintem ők nem így látják. Ha sminkelek, az a baj… Ha nem, akkor csúnya
vagyok. Nem tetszik nekik az öltözködésem sem – megértően mosolygott – De engem
ez nem érdekel, mert Zaynnek tetszik, és ez a lényeg. Sőt igazából szerettem
volna mutatni… - gyorsan felállt, és az egyik fiókból egy levelet vett elő – Ez
a rajongói levelekkel érkezett. Nagyon meglepődtem, mikor elolvastam – közölte
és olvasni kezdett.
- „Kedves Perrie,
Nagy rajongótok vagyok, sőt egyszerűen imádom a párosotokat Zaynnel.
Nagyon cukik vagytok, de most nem ezért szeretnék írni. Valakitől azt
hallottam, hogy Becca veletek él. Niall barátnője. Remélem igaz, mert csak
azért vettem rá magam, hogy írjak, mert láttam mennyi bántás éri, amit nem
érdemel meg. Nem érdemli ezt senki.
Csak szerettem volna, hogy tudja, én nagyon kedvelem, és drukkolok
nekik. Szerintem nagyon cukik. Ha tudod, kérlek, mondd el neki, hogy ne hallgasson
a rosszmájú rajongókra, akik csak féltékenyek rá.
Szeretettel,
Clara”
Clara”
Pillanatokig csak néztem magam
elé. Tudtam, hogy Niall hiányozni fog, és tudtam, hogy szeretem, sosem lesz ez
másként, de nem gondoltam meg magam. Nem akartam kijavítani. El akartam
menekülni, és hagyni neki, hogy boldog legyen. Talán egy kicsit a büszkeségem
is gátolt. Mégsem rohanhatok utána, hogy bocsásson meg és felejtse el, amit
mondtam. Elrontottam, és most fizetnem kell érte.
- Látod? Törődnek veled, van, aki
szeret. Csak nem vagytok még elég ideje együtt, hogy ez kirajzolódjon.
Hamarosan megnyitják az első csoportokat, és regisztrálják az első rajongói
twittereket. Az emberek ilyenek.
- És
közben továbbra is megdobálnak tojással. Ahogy Elt.
- Téged ez érdekel? Őt nem.
Tökéletesen működik a kapcsolatuk ezzel együtt is. Néha sír a neki érkezett
tweeteken, de ilyenkor csak még jobban összemelegednek, Louis mindig ott van
mellette és megvigasztalja, ha van valami.
- Nem ez érdekel, az érdekel,
hogy mit gondolnak róla, miattam. Az érdekel, hogy meddig tudom még visszafogni
magam. Félek, hogy egyszer megunom, és képen törlök egy… Nem tudnám elviselni,
ahogy Niall nézne rám akkor. Rájönne, hogy mennyire igazam volt most, és inkább
váljunk el abban a hitben, hogy jó lett volna, minthogy rájöjjön, „milyen igaza volt”.
Perrie ezek után nem beszélt
többet, csak közölte, hogy ez az én döntésem, viszont jobb lenne, ha
átgondolnám még egyszer. Főzött teát, és a kezembe nyomta a bögrét, majd át
sietett Zaynhez. S magamra maradtam a gondolataimmal. Egyedül…
Mesélő:
Niall a kanapén feküdt a
nappaliban, teljesen csönd volt, a tévét sem kapcsolta be, csak feküdt és a
plafont nézte. Észrevette, hogy egy aprócska foszforeszkáló csillag van
felragasztva, pedig világosan megmondta Beccának, hogy nem ragaszthat fel
ilyesmit a házban. Egy pillanatig eltűnődött rajta, hogy ért fel olyan magasra,
de aztán eszébe jutott, hogy talán már sosem látja ott ügyetlenkedni.
Félt attól, hogy mi lesz, ha a
lány nem gondolja meg magát, nem nyit felé soha többet. Határozott elképzelése
volt, hogy ha a One Direction egyszer bemondja az unalmast, ő elveszi Beccát és
békében éldegélnek majd valahol, ahol egykori rajongóik nem találhatnak majd
rájuk. Persze ezt sosem mondta volna el senkinek, még magának sem akarta
beismerni, mert túl fiatal volt ő még ahhoz, hogy ilyeneken gondolkodjon, és
túl elfoglalt. Az új album, az új turné. Rengeteg új üzlet, amibe belefognak. Új
parfüm, ruhák, smink cuccok, amiket piacra dobnak az 1D logóval. Korai lett
volna bármi ilyesmire gondolnia. Különben pedig elbizonytalanodott, hogy
érdemes-e egy olyan kapcsolaton rágódnia, amit tönkretesz a hírnév, hiszen ha
ez tönkre tudja tenni, egy ilyen dolog, ami ennyire hozzá tartozik, akkor talán
nincs is értelme erről gondolkodnia. Nem működött és kész.
De ez nem volt ilyen egyszerű,
Niall nem tudott logikusan gondolni a lányra, és kijelenteni, hogy „ha nem
fogadja el a hírnévvel együtt, akkor nem is kár érte”. A kék szemére gondolt, a
mosolyára és arra, hogy mindent képes eltörni, és amióta őt ismeri, feleannyi a
bögre a házban, mint azelőtt volt. Eszébe jutott, amikor hülyeségeket beszélt,
márpedig az esetek kilencvenkilenc százalékában hülyeségeket beszélt.. Hirtelen
az összes idegesítő tulajdonsága aranyosnak tűnt, és ezt Niall nagyon
idegesítőnek, és szomorúnak találta, mert Becca akkor sem fog megjelenni az
ajtóban, hogy helyrehozzák, hogyha rájön, hogy butaságot csinált, de akkor sem
gondolja meg magát, ha Niall rátelepszik, és nem hagyja annyiban a dolgot.
Várni kell… várni. Hátha a dolgok maguktól helyre rázódnak.
Viszont a lány dolgai még mindig
a házban voltak, amiket az idő során áthordott, és sosem vitt el, ez emlékeztette
arra, hogy minden hülyesége ellenére, mennyire szereti és mennyire vágyik rá,
hogy délután beállítson, és közölje vele, hogy butaságot csinált, meggondolta
magát, és minden menjen úgy, ahogy eddig volt.
De ez nem történt meg… sem aznap,
sem másnap.
×××
Sziasztok!!
Megjöttem az új résszel, és a napokban úgy tervezem, hogy több részt teszek fel, mert közeleg a Becca-Niall évfoduló, és szeretném, ha az pont ráesne arra a dátumra:D
Köszönöm az előző részhez érkezett hozzászólásokat, pipákat és díjakat is!! Ne hagyjátok el jó szokásotokat, és írjatok most is. (Ha már ennyit nyűglődnek szerencsétlenek)
~xx
Annie!
VálaszTörlésA hideg rázott mikor a sorokat olvastam. Olyan rejtélyes és izgalmas, hogy minden hajszálamat kitépném csak azért, hogy tovább tudjam olvasni. Az igazság az, hogy imádom és ezt nem akarom titkolni. Húúú... csodálatos. Nagyon tehetséges vagy és jobb ajándékot nem is kaphattam volna annál, mikor rátaláltam a blogjaidra! (Hajszálakat tépve) Várom a kövi részt és szurkolok, hogy minden sínen menjen nekik!
Nina*
Kedves Nina,
TörlésKöszönöm a szép szavakat, és hogy időt szántál rájuk!:)
(Azért a hajadat ne tépkedd ki!:D)
~xx