Gyakorlott kezeim azonnal a
megfelelő helyen ragadták meg a kerítést, és olyan gyorsan másztunk át rajta,
mintha egész eddigi életünkben erre gyakoroltunk volna. Percekig csak
rohangáltunk, mint két kisgyerek, akik most jöttek rá, hogy tudnak egyáltalán járni.
Egyszer csak farmerdzsekimből egy
pici babzsák labdát húztam elő.
- Végre rájöttem, hogy minek van
az rajtad – vigyorgott, vállrándítással és apró huncut csókkal feleltem, mire lassan
lehámozta rólam. Gyorsan inkább az egyik kapu felé rohantam.
- Én vagyok a kapus! – vágtam
hozzá a kicsi labdát. Amilyen labda érzékem van, biztosan nem találtam volna el
egyszer sem, egyébként is csak a kapuba vagyok jó, fejem vonzza a
labdát. Körülbelül 20 percig rugdosta
fáradhatatlanul, de mindannyiszor sikerült valamimmel útját állnom – nem
szándékosan – így végül megunta.
- Ezt hogy csinálod? – kérdezte lemondóan.
- Sehogy… Csak olyan ügyetlen
vagyok, hogy ha akarnék, sem tudnék elmenekülni előle – legyintettem,
kinevettem és nekifutásból leterítettem a fűben, ahogy a tigris a nyuszit a
Micimackóban.
Végül folytattuk a csodálatos
hold pásztázását. Fejét a hasamon pihentette, én pedig a hajába túrtam, mire
megszólalt.
- Biztos, hogy… – törte meg az
idilli csendet, de félbeszakítottam. Azt hittem tisztáztuk már a dolgokat, de
úgy tűnik mégsem.
- Buta szőke. Mindenképpen ki
akarod szedni belőlem még a mai nap folyamán, hogy boldogtalan vagyok? Nem
vagyok. Nélküled lennék az. Igen, zavar. Zavar, hogy „sztár” vagy.
Egyszerűen néha túl sok és eltörölném az egész tömeget. De ez egy olyan dolog,
ami hozzád tartozik, és el kell fogadnom, mert szeretlek. Jobban örülnék, ha a szomszéd
fiúként élnél, de tudom, hogy akkor sosem ismertük volna meg egymást. Örülök
neki, hogy abban az évben jelentkeztél az x-factorba, örülök neki, hogy
összeraktak titeket és ezáltal Londonba kerültél. Örülök neki, hogy végül úgy
döntöttem, Londonba költözöm. Örülök annak is, hogy Harry aznap nekem rohant
ott az utcán. Minden pillanatnak örülök, aminek köze volt ehhez. A
pillanatoknak, amik létrehozták a jelent, mert ha csak egyetlen pillanat is
megváltozna – mialatt beszéltem, felkönyököltem és nyomatékosan felmutattam a
mutatóujjamat - ez az egész… nem létezne. A jelenünk máshol lenne. Talán valaki
mással. Vagy egyedül. Minden épp úgy tökéletes, ahogyan most van. Te híres vagy
és fantasztikus, engem pedig megdobálnak majd tojással, de ez nem érdekel. Nem
érdekel, mert szeretsz és én téged ugyanúgy. Ameddig ez igaz, addig engem nem
érdekel semmi, csak te. – magyaráztam neki, és visszatettem a fejem. Egy
darabig nem szólt semmit.
Gondoltam felfogta, hogy az
univerzum intézte el, hogy mi találkozzunk. Apró, és kevésbé apró ballépések,
szerencsétlenségek és hasonló lényegtelen helyzetek folytán egymásra kellett
bukkanunk. Tudtam, hogy ő is érti ezt, csak azt nem sikerült megértenie, hogy
én ettől tökéletesen boldog vagyok. Történjen bármi ezután, ha velem van, én
boldog vagyok! Még jó néhány percig néztük a csillagokat csak úgy szótlanul, mikor
végre megszólalt.
- Ugye tudod, hogy nem ezt
akartam kérdezni? – mosolygott.
- Ja… akkor… ö… felejtsd el –
nyögtem ki tagoltan.
- Örülök, hogy tudom. Majd
felidézem, ha hülyeséget akarok kérdezni – ezzel ő lezárta. Nekem pedig még
hosszú néma percekig az újra felbukkanó kérdésem fúrta az oldalam. Egyszerűen
tudni akartam a választ.
- Honnan tudtad? – kérdeztem,
miközben mindketten felültünk a fűben. Egyenesen a szemébe néztem.
- Már vártam, hogy megkérdezd –
mosolygott, s ettől kicsit rosszfiús volt. Kicsit. – Zayn adta az ötletet, azt
mondta; „Szerintem bírná”- utánozta, elég jól.
- Zayn? Honnan tudott volna Zayn
a patakról? – teljesen lehetetlen volt, hogy Zayn ismerje azt a helyet. Az a
patak fontos volt nekem, és éppen a közepébe talált vele. A szívem közepébe.
Még a legjobb barátaim sem tudtak róla, csak én és Zayn… ő honnan?
- Nem tudom, de határozottan
tudott róla és… – mosolyogva félbehagyta a mondatot, bal kezével végigsimított
az arcomon és közelebb húzott magához, hogy aztán újabb szerelmes csókban
forrjunk össze, mely még mindig olyan vágyakozással teli volt, akárcsak az
első. - …örülök neki – fejezte be, mikor ismét elváltunk.
- Én is – mosolyogtam, és a
távolba meredtem egy pontra. Emlékek sokasága lepte el elmém minden egyes
zugát. Emlékek vele. Csak néhány hónapja ismertem, mégis elképzelhetetlen lett
volna az életem nélküle. Hogy voltam képes idáig úgy élni, hogy ő nem volt ott?
Azóta éreztem csak igazán, hogy élek, mióta megismertem. – Hiányoztál –
sóhajtottam, és éreztem, ahogy a szemembe gyűlő könnyek elhomályosítják a
kilátást. Tudtam, hogy ezek a könnyek sosem indulhatnak felfedező útra az
arcomon, boldog voltam. Ezek a boldogság könnyei voltak és azért bújtak elő,
mert betartotta az ígéretét. Eljött, és ezzel bebizonyította, hogy szeret.

- Nem fognak kinyírni, hogy
ellógtál a turné kellős közepéről?
- Mikor eljöttem, volt pár szabad
napom. Nem gondoltam át, csak leléptem – válaszolta elgondolkodva. – Szerintem beteget
jelentek, és…
- Nem hagyhatod ki a következőt –
suttogtam, csak suttogtam, mert tisztában voltam vele, hogy ezzel elküldöm.
Utáltam, hogy ilyen helyzetbe hozott. Direkt úgy intézte szavait, hogy az én
döntésemnek tűnjön, s így ne érezze magát olyan rosszul. Tudtam, hogy nem
akarja kihagyni a turné következő állomását. – Mit szólnának a rajongók, ha
éppen te nem lennél ott. Biztosan csalódottak lennének.
- Ebben én nem lennék olyan
biztos – ujjait összefonta a tarkóján és hanyatt fekve újra elnyúlt a fűben.
- Ugyan… Zaynnek is vannak
ellenségei. Liam pedig sokkal kevesebb ember kedvence, mint közületek bárki.
Louis állandóan azt kapja, hogy meleg, Harry pedig… ő még mindig csak Harry
Styles. Jó, őt sokan imádják. Rejtély. Csoda, hogy glóriát nem kapott még –
elemeztem a helyzetet, miközben én is elhelyezkedtem mellette, hogy továbbra is
a csillagokat nézzük. Megunhatatlan látványt nyújtottak. Csak akkor vettem észre
mennyire hiányoztak, mikor végre újra láthattam őket. Ritka az olyan este
Londonban, mikor láthatod a csillagokat teljes valójukban, ahogy mi aznap Magyarországon.
- Tudom. Tudom, hogy mennem kell
és akarok is menni. Csak néha olyan rossz, néha úgy érzem, a többieket
ünneplik, ameddig én csak ott vagyok.
- Ne butáskodj! Nélküled senkik
lennének – közben a vállára tettem a fejem.
- Nem mindenki gondolja ezt így.
- Ugyan már, a menedzsment? Az
egy régi ügy nem? – próbáltam neki megmagyarázni, de a végére már direkt húzta
az agyam. Tudta, hogy ez mennyire idegesít.
- Nem csak ők. Volt az a lány is.
- Az a béna latino? Ugyan, kit
érdekel a véleménye? Tudtommal ő volt az egyetlen, aki rajongónak nevezte
magát, közben ki akart téged iktatni a bandából. Nyilvánosan – morogtam magam
elé, és közben elég csúnyaságokat gondoltam a lányról. – Imádnak, Niall.
Imádnak és te megérdemled! Fantasztikus vagy. A legjobb a bandában. A csinos
kis szőke – mosolyogtam, mire ő is halkan felnevetett.
- Nem mintha neked annyira
bejönne a szőkeség – tette hozzá végül csipkelődve.
- A szőkeség nem is. A te
szőkeséged, na az… - fejeztem be, még mielőtt valami olyat mondok, ami rosszabb
apám beszólásainál is.
- Holnap visszaviszlek Londonba. –
közölte – Ha még akarod – felnéztem rá, de láttam, hogy az utóbbival csak viccel, mert
tudja, hogy ezzel kikészít.
- Niall… - nyafogtam, és
összeborzoltam a haját. Nevetett és ő is beletúrt az enyémbe.
- Ja bocs, ez már eddig is kócos
volt – mondta, vihogva.
- Naa, kikérem magamnak… ma
fésülködtem.
Végül kimásztunk a pályáról, és
csak sétálgattunk az üres éjszakai utcákon. Egy lelket sem láttunk arra, amitől
még jobban éreztem magam.
- De legközelebb valami normális
filmet nézünk – a semmiből jött ez a mondat, mégis tudtam, mire céloz. Azóta
nem is néztünk meg együtt semmit, mióta a kegyetlenül nyálas filmet
ráerőltettem. Azt, ami nekem sem tetszett, igen.
- Csak horrort – kötöttem ki –
mást nem vagyok hajlandó.
- Azt hittem bírod a nyálas
filmeket.
- Dehogyis… csak teszteltelek
akkor – ismertem be. Jó érzés volt tudni, hogy ő legalább annyira szenvedett
akkor miattam, mint én miatta.

- Na és most ki a kócos? –
nevettem halkan, mire ölbe kapott. Karjaimat a nyaka köré fontam, s fejemet a
vállára hajtottam, úgy cipelt egészen a házunkig.
×××
Sziasztok!
Először is, szeretnék elnézést kérni, amiért megint nem történt semmi, és a tetejébe már megint nyálas volt. Remélem nem nagyon.
Ismét szeretnék kuncsorogni pipákért és kommentekért, amivel jelezhetitek nekem, hogy olvastátok és tetszett, vagy sem. A következő részben már történik is valami, ígérem!
Csatlakozzatok továbbra is a csoporthoz és a Butterfly Projecthez, ha támogatjátok!
Először is, szeretnék elnézést kérni, amiért megint nem történt semmi, és a tetejébe már megint nyálas volt. Remélem nem nagyon.
Ismét szeretnék kuncsorogni pipákért és kommentekért, amivel jelezhetitek nekem, hogy olvastátok és tetszett, vagy sem. A következő részben már történik is valami, ígérem!
Csatlakozzatok továbbra is a csoporthoz és a Butterfly Projecthez, ha támogatjátok!
~xx
Szia.
VálaszTörlésHát mit is mondjak. igen nyálas lett. És? Éppen ez a jó benne, én imádom a nyálas jeleneteket, azokon is sírni tudnék. Ahogy csókolóznak és beszélgetnek olyan édes. Minden mondatot imádtam.
Na és a vége az esős jelenet nagyon romantikus volt, és nagyon tetszett. Forever Becca and Niall. :)
xx
Szia,
TörlésHát jól van:DD örülök, hogy szereted a nyálat, mert eléggé belejöttem:D Gondoltam egy kis beszélgetés nekik sem árt, mert ez eddig ilyen formában nem nagyon történt meg, kicsit üresnek éreztem ezt a kapcsolatot:DD
!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!! Imádlak <3
~xx
Tetszik, hogy egyre több érzelmes beszélgetés hangzik el közöttük, ahol általában Becca kiadja magából az eddig rejtett érzelmeket. Ők ketten annyira édesek együtt, hogy az már szinte hihetetlen. Minden olyan romantikus, igazán mesébe illő egy kapcsolat. De nekem ez tetszik, jó ezt olvasni.
VálaszTörlésJó, hogy egyre több mindent tudnak meg a másikról, amelyek lehetnek csak apró dolgok is, de még közelebb kerülnek egymáshoz.
Várom a folytatást!
puszi, Cami
Gondoltam, kicsit jobb lenne elmélyíteni a kapcsolatot a következő évad előtt. Ki tudja mit írok majd bele. Talán szükség lehet még erre.
TörlésBecca érzései néha kikívánkoznak belőlem. Muszáj elmondania ezeket. Szeretném is, ha mesébe illő lenne, mert ez itt az én mesém. Ahol minden jó.
~xx
Itt vagyok!!! :-D
VálaszTörlésTényleg, tényleg romi lett. Mit is mondhatnék. Az lett. :-D
Számítottam rá, Becca szerelmes.
Tényleg nagyon aranyosak együtt, és olyan egyszerűnek tűnik minden, mikor csak egymással foglalkoznak.
Niall meg egy nagy hülye! A csaj oda meg vissza van érte, ha elszalasztja, csak a sűlt bordákat csókolgathatja az elkövetkezendő 10 évben! És egyáltalán nem értem, miért érzi, hogy mellőzik. Jó, nem Harry Styles, aki a legyet is röptében, de ettől lesz különleges, hogy neki nincs kiteregetve minden kis titka, és 10 év múlva is tud magáról éedekes dolgot mondani!
Csak ennyit akartam. :-D
xx
Hurrá!:DD
TörlésKöszönöm:D Annak szántam:DD
Becca... az. igen. De ez elvileg egy ilyen történet. Remélem kicsit azért mindenki számított rá:D
Niall nem hülye! (én vagyok a hülye) Szerintem a sült borda sem lenne ellenére, de nem hinném, hogy olyan egyszerű lenne levakarnia ezt a lányt. Ha akarná sem biztos. Azért érzi, hogy mellőzik, mert ez tényleg így van. Nem ő érzi, hogy mellőzik, én érzem ezt. Nekem is rossz, milyen lehet neki? Ha ő is így látja. Talán ő nem. Remélem nem.
~xx