2013. július 26., péntek

×Chapter 28×

- Niall! – szóltam a bőrönd fölött állva, kezeimet csípőre tettem a látvány hatására. Niall gyorsan belépett a szobába, mintha végig az ajtó előtt várt volna. – Mi ez? – mutattam a bőröndre. 

- Egy bőrönd – rántotta meg a vállát, és beleharapott a sajtos rúdba. 

- És milyen bőrönd ez, mondd? – közelebb léptem hozzá, és összehúztam a szemeim. 

- Egy zöld… bőrönd? – kérdezte, s közben hátrált egy lépést. 

- Nem, ez egy rendetlen bőrönd – mutogattam a földön heverőre, melyben a ruhák egymás hátára dobálva hevertek. Ártatlan arccal nézett és ismét beleharapott a kezében tartott sajtos rúdba. Megráztam a fejem és inkább kinevettem. Ha akartam volna sem tudtam volna haragudni rá. Főleg, mert éppen evett. Ez olyan enyhítő körülmény… azt hiszem. – Azt honnan szerezted? – böktem az ételre, mire felém nyújtott egy másikat. 

- Neked is hoztam – rám vigyorgott közben, és egyből megértettem gyors érkezését. Éppen felém tartott egyébként is. 

- Akkor elnéző leszek – mondtam erőlködve, amíg próbáltam behúzni a zip-zárat, kevés sikerrel. Benyögött egy „Oh”-t és ráült, hátha ezzel segít. Közben én próbáltam túllépni azon, hogy most az összes ruhám teljesen gyűrött. 

- Beszéltél vele? - kérdezte. 

- Apámmal? - bólintott - Szóltam neki - rángattam tovább a zárat, mire az végre megadta magát, és elzárta a gyűrött ruhákat a szemünk elől. 

- Elég jól viseli. Találkoztam vele az előbb a konyhában. Azt mondta; "'Reggelt szöszi", majd a hűtőhöz sétált – mesélte furcsállva a dolgot, de őszintén, én nem lepődtem meg. 

- És a holnap? – kérdeztem rá július huszonharmadikára. 

- Szabadok vagyunk mind, és oltári bulit csapunk – tapsolt egyet maga előtt, mire felkaptam a fejem, és nevettem. – leisszuk magunkat a sárga földig – lelkendezett tovább. Ennek annyira nem örültem, de évfordulós party, az Istenért! Az a minimum, hogy leigyák magukat az alkalom tiszteletére. 

- És ma? – a kérdést azért tettem fel, mert lassan elkészültem a pakolással, és még óráink voltak a gép indulásáig. 

- Ma pedig megmutatod nekem a várost – úgy nézett, mint egy gyerek, aki cukrot akar kicsikarni az anyjából. 

- Gondolod? Nem ismerem a város látványosságait – ráztam a fejem. Teljesen igazat beszéltem, ha én vezettem volna valószínűleg „vak vezet világtalant” effektus lépett volna fel. Eltévedtünk volna öt perccel az indulás után. 

- Nem a látványosságok érdekelnek, azt mutasd meg, amit te szeretsz itt – mondta miközben hasra feküdt az ágyon, felkönyökölt és kezeibe tette az állát. 

- Ne csináld – szóltam rá szem forgatva, alig tudtam visszatartani a nevetést. 

- Mit? 

- Ne vágj olyan arcot, mintha egy izgatott tizenkét éves lány lennél – legyeztem felé. 

Később elvittem őt oda, ahol felnőttem és megmutattam neki a legfontosabb helyeket. Nem voltak látványosságok, és a történelmi hátterüket sem tudtam, de nem is ezért akarta, hogy megmutassam neki. Egyszerűen csak azért, mert ott minden annyira nyugodt volt, mintha ő nem lenne világsztár. Szokás szerint kevés ember volt az utcán, és azok sem bámulták meg az átlagosnál jobban. Néha neki is kell szabadnap, mikor nem veti rá magát ötven perverz kisiskolás, akármennyire szereti is, amit csinál. 

Végül elbúcsúztunk szüleimtől, bánatomra bátyámtól is… és a húgomtól. A repülő út alatt Niall kicsit elaludt, pedig nem is olyan hosszú, én pedig egy füzetbe írtam, miközben hallgattam egyenletes szuszogását és néha elmosolyodtam rajta. Leírtam az összes érzést, ami bennem kavargott, és tudtam, hogy ebből valami émelyítően romantikus történet lesz. Szerettem volna lejegyezni minden pillanatát annak, ami ott történt, mert volt egy olyan érzésem, hogy nem sokat leszünk kettesben az elkövetkezendő idő során. Ettől függetlenül boldog voltam, mert vele lehetek, mert szeret, ami már biztos. Elég volt csak az igazságot leírnom és egy gyönyörű szappanopera kerekedett belőle. Niall pedig a világ legédesebb és legszeretnivalóbb szappanopera karaktere. 

Nem olyan, amilyennek a rajongók megálmodják, hanem még sokkal jobb. Valóságos és igazi, tele szeretettel, forró öleléssel, édes csókokkal és az univerzum minden szépségét felölelő szempárral, melyben az ártatlanságon kívül megbújik az a vagány, lökött kis koma, aki elvette az eszem. Bár Niall nem olyan ártatlan, amilyennek mutatja magát, vagy amilyennek az a ragyogó szempár mutatja, már sokkal jobban szeretem a valódi énjét. Annyira igazi, annyira hihetetlen, hogy az enyém. Teljesen valószerűtlen, hogy én váltottam ki belőle ezeket az érzéseket, mert én egy egyszerű bugyuta lány vagyok… majd kiderült, hogy ő pedig egy egyszerű bugyuta fiú. 

Mikor végre megérkeztünk, már egészen este volt, így Niall a fiúkhoz vitt, akik olyan örömmel fogadtak, mintha én lettem volna a hercegnő legalábbis, aki fiút szült a napokban. 

A ház előtt kiszálltunk a taxiból, és Niall a két bőrönddel meg egy hatalmas táskával küzdött, nem engedte, hogy elvegyem tőle, pedig nálam csak egy kisebb bőrönd volt, így kissé kellemetlenül éreztem magam. Az ajtóban ügyetlenül bekopogott, mire az kinyílt. Az összes fiú kiszaladt rajta, mint egy bugyuta rajzfilmben, kedvesen üdvözöltek, majd elvették még azt a bőröndöt is, ami nálam volt. Nagyszerű. 

Zayn vállába kapaszkodtam, visszarántottam őt, mert vele még beszédem volt. Mielőtt bármit szóltam volna hatalmas puszit adtam az arcára, amit meglepetten fogadott. 

- Elmondta – vágtam rá, mielőtt megkérdezte volna, hogy miért. – Honnan tudtad? 

- Azt hiszem, tudok rólad egyet, s mást – nevetgélt fél mosollyal az arcán, amitől mindig olyan rosszfiús. Értetlenül néztem, és széttártam a karjaim. 

- A blogodból – magyarázta – Rengeteg dolgot leírsz oda magadról. 

- Olvastad a novellákat? – teljesen ledöbbentett. Ahogy az is, hogy kiválogatta az igazat a hamis közül. Egészen jó szeme van a valósághoz. 

- A novellákat és az összes sztorit, amit eddig írtál. 

- Miért? 

- Mert jók. Először akkor olvastam bele, mikor Niall véletlenül megnyitva hagyta a laptopján azt a novellát – mondta hangsúlyozva az „azt” szócskát. 

- Azt? – fejemet rázva értetlenül meredtem rá. 

- Amelyik után sietősen kiszaladt a házból… Tudod, a novellád elmosta a kétségeit veled kapcsolatban, rájött, hogy szeret – magyarázkodott. Csak néztem magam elé, ő pedig a reakciómat várta. Ránéztem, és halványan mosolyodtam. Majdhogynem hamisan. 

- Tényleg a novella törte meg a jeget? – tudtam, hogy az… 

- Folyamatosan próbált jeleket küldeni, hátha viszonzást kap. El sem hiszem, hogy nem vetted észre, mennyire odavan érted – legyintett. 

- Ne viccelj. Megjegyzéseket tettem, és próbáltam felhívni magamra a figyelmét az összes lehetséges eszközzel, erre egy novellára volt szüksége? Nehéz eset – csípőre tettem a kezem, és tettetve morcosan néztem rá, mire kinevetett. – Köszönöm, hogy elmondtad neki, sokat jelentett. 

- Nincs mit – mosolygott - és volt akció? - kacsintott, és mutogatott, mint egy idióta gyerek.

- Hülye... - morogtam magam elé - Úgyis kibeszéltek, amint kiteszem a lábam - tettem hozzá és belökdöstem a többiek közé, akik ezután végig beszéltetni próbáltak. Mindent tudni akartak arról, ami Magyarországon történt. 

2013. július 23. 




- A francba, Niall! Igazán ideszólhattál volna, mielőtt megjöttök. – kiabálta Perrie a konyhából - Kitakarítottam volna – motyogta hozzá, de még éppen hallottam. 


- Honnan tudtad? – lépett be Niall ártatlanul, mire Perrie szélesebbre tárta a hűtőszekrény ajtaját. 

- Mindig tudom, ha itt vagy – mosolygott Perrie és az étel hűlt helyére mutatott. – Becca? Istenem, mondd, hogy nem szúrtad el! – szemei tágra nyíltak, mire végre elő ugrottam a fal mögül, ahol eddig a hatásos belépőmre vártam. 

- Perrie!! Úgy hiányoztál! – kiabáltam, mint egy öt éves, aki végre megkapta azt a drága babát, amire mindig vágyott, s közben a nyakába ugrottam. Niall értetlenül figyelt minket, és leendő szobámba hurcolta a bőröndöket, amiket magammal hoztam. - Fogalmam sincs, hogy mit vegyek fel – kezdtem izgatottan, mire elmosolyodott. 

- Majd találunk valamit! – mondta és új szobám felé kezdett tolni. – Tádáá! – lökött be az ajtón, és körül nézett. – Kicsit üres, de erről majd te gondoskodsz – tette hozzá. Niall közben elém lépett és megfordította baseball sapkáját, amitől kócos kis tincsei jobban kilátszottak alóla. 

- Egy óra múlva jövök, remélem elég lesz – vette oda egy gyors puszi kíséretében és kisétált az ajtón. Reméltem, hogy nem gondolja komolyan. Egy óra alatt nem lehet rendesen kipakolni. Helyette inkább a ruhákat kezdtem válogatni, amiben Perrie segített. Valami olyat akartam felvenni, ami elég jó ahhoz, hogy kifejezze, mennyire büszke vagyok rájuk, amiért már három éve elviselik egymást és a hírnévvel járó nehézségeket, valamit, az előnyöket. 

Később, már az este folyamán Harry egy nagy pohár löttyöt nyomott a kezembe, fogalmam sem volt róla, hogy mi lehetett. Niall felé fordultam. 

- Remélem, azért nem akartok leitatni – emeltem az arca elé az alkoholt. 

- Remélem, nekem nem is kell – húzott magához a derekamat átkarolva. 

- Nem tudom… talán mégis? – löktem el magamtól.

Végül Harry annyira leitta magát, hogy a szintén félig részeg, ám még saját magát a tükörben felismerő barátja, Louis kísérte el a mosdóba, hogy ott megszabadulhasson az őt gyötrő feleslegtől. Vagyis kihányta azt, amit megevett és megivott az utóbbi órákban. Tiszta pazarlás. 

Zayn és Niall teljesen tűrhetően, bár egymást néha megtámasztva még táncoltak, ezzel szórakoztatva a lányokat, én pedig rátaláltam az egyetlen emberre, akivel még lehetett beszélgetni. Aki nem bűzlött az alkoholtól. 

- Hogy vagy? – ültem le Liam mellé. Már nagyon régóta nem beszéltem vele így személyesen, és viszonylag kettesben. 

- Jól, köszönöm – mondta szűkszavúan és továbbra is maga elé meredt. 

- Nem is beszélgettünk így mióta… te meg Danielle – vállára tettem a kezem, mire a szemembe nézett. 

- Barátok maradtunk. Azt hiszem, már túl vagyok rajta – mondta és mosolygott, hogy ezt el is higgyem. 

- Akkor mi a baj? Egész este csak ülsz itt, magányosan. 

- Csak figyelem, hogy ne tegyenek kárt magukban és a házban. 

- Mindig így viselkedsz, ha buli van? – kérdeztem komolyan, ledöbbenve. 

- Valakinek figyelnie kell rájuk. 

- Dehogy kell, hiszen PARTY van!! Kit érdekel, ha kitörik egy ablak? Az legyen a holnap problémája, nem igaz? Ma pedig… Emeld fel a hátsód és táncolj velem! Te vagy az egyetlen a házban, aki még meg tud állni a saját lábán – biztattam, és a fiúkra mutattam, mire ő csak legyintett. Ez kicsit még jobban feltüzelt, így a többiek közé rángattam, hogy ő is táncoljon. 

Még az este során néhány héliumos lufi is feláldozta magát a szórakoztatás oltárán. A fiúk behéliumozva
énekeltek, majd sikerült rávenniük a lányokat is. Közben többször is elhangzott a fiúk új dala a Best Song Ever, ami imádnivaló így kiharcoltam, hogy Niall táncoljon velem rá. Na jó, igazából nem kellett túl harciasnak lennem. Később szemceruzával bajuszt rajzoltam neki, majd ő is nekem. Nem sokkal ezután a hányás szagú Harry támadott le, „fogalmam sincs”, mit akarhatott, de betömtem a száját valami salátás szendviccsel. Amin Niall ismét csak nevetett, hiszen újra és újra sikerült megaláznom szegény Harryt. Ám most mindegy, mert holnap úgysem emlékszik majd rá.

Niallt később felkísértem a szobájába, Eleanor és Perrie - akik szintén kicsit jókedvűek lettek, de nem itták le magukat – Louist és Zayn próbálták alvásra bírni, míg Liam szegény teljesen tintás Harryt próbálta összekaparni. 

- Gyere, aludj velem – motyogta maga elé Niall, de nem vettem figyelembe, csak puszit nyomtam a homlokára, és elindultam. Megfogta a kezem, és visszatartott. – Maradj. 

- Dehogyis. Részeg vagy – szabadítottam ki magam a gyenge szorításból. 

- Dehogy vagyok az. 

- Dehogynem. Jóéjt. 

- Gyere bújj ide mellém, ne menj el – suttogta, és megütögette maga mellett az ágyat. 

- Majd holnap… jóéjt – azzal kiléptem az ajtón, becsuktam magam mögött és lekuporodtam elé hátammal neki dőlve. Pár perccel később – némi gondolkodás után, minek végeredményeképpen az sült ki, hogy ő mennyire édes - ismét hallottam a szuszogását. Elaludt. Ezen mosolyognom kellett. 

Szóval megünnepeltük Július huszonharmadikát. A napot, ami megváltoztatta az ő életüket, az enyémet és megannyi egyszerű lányét, akik ma hercegnőnek érezhetik magukat, gyönyörűnek, okosnak. Lányok milliói hiszik el magukról végre, hogy tényleg szépek. Mindezt három év alatt érték el. Viaszból is megformálták őket, hamarosan kijön a filmjük, és a Best Song Ever lett a vevo egynapos rekordjának új birtokosa. Ők megcsinálták! Elérték azt, amit a Beatles, lányok milliói pisilik össze magukat egy új dal megjelenésekor – vagy a puszta látványuktól - szóval senki ne mondja, hogy ők nem elég jók. Igenis jók, és értékesek egytől egyig. 

×××

Sziasztok!!:D
Elképesztően köszönöm a kitartásotokat ebben a nehéz időszakban. Úgy értem, mostanában egy kicsit tocsogtunk a nyálban és nem történt semmi. Ma történt. Nem izgi, és nem is művészi, de végre történt valami. Méghozzá visszatértek. Szeretnék mindenkit tájékoztatni, hogy vége!
Ez az első évad utolsó része. Haza tértek és most minden oké. A következő évad pedig olyan formában íródik majd általam, hogy külön sorozatként is értelmezhető legyen. Ez annyit jelent, hogy hamarosan jövök egy prológussal, ami összefoglalja majd nagy vonalakban ezt az évadot. A történet nem újul meg. stílusában ugyan az marad, mert ez vagyok én. Egyszerűen csak túl hosszúra nyúlt. Az olvasók sorra veszítik el az érdeklődésüket és most vért frissítünk.
Tehát ha valaki csak kezdetleges sztorikat akar elkezdeni, az belekezdhet gond nélkül a második évadba anélkül, hogy problémába ütközne, mert a prológus mindent elmesél, ami fontos volt eddig.
Viszont ha valaki hosszú történetet szeretne olvasni, az is megtalálja az első évadot! Semmi probléma.
Remélem sikerül plusz olvasókhoz is jutni, a régebbi olvasókat megtartani. szeretlek titeket!! Fontosak vagytok a véleményetekkel együtt. Kérlek, írjatok, és pipáljatok!!
Elnézést kérek a hosszú jegyzetért, de ezt muszáj volt elmagyaráznom! Ha még ezt is végig olvastátok, köszönöm! Nagyon hálás vagyok érte!! xx

6 megjegyzés:

  1. Na szóval vége van az első évadnak, amit sajnálok is meg nem is, hiszen kezdődik a második, amire már nagyon kíváncsi vagyok. Írtad, hogy az utóbbi részek tele voltak nyállal, véleményem szerint sokkal jobbak voltak ezek a részek, mert érzelmeket fejeztek ki, azt közvetítetted amit szerettél volna, nem az egyszerű sablon volt. És ez sokkal jobb mint ha érzelem nélküli történések vannak, hidd el a romantikus részek nem rosszak, sőt... :D
    Ez a rész irtó édes volt, ebben a sztoriban Niallt nagyon megszerettem, ahogy leírtad Őt nagyon tetszett, én elhiszem, hogy Ő a való életben is ilyen édes aranyos, romantikus.
    Szegény Harry jól bebaszott :D Annak ellenére, hogy nem sokat szerepelt, csak az elején az Ő karaktere is tetszett. Becca tényleg olyan mint Te, legalábbis szerintem, egy aranyos kedves és néha félénk lány, az Ő személyisége is szimpatikus volt.
    Az egész történetet egy szóval tudnám jellemezni;aranyos volt. :) És tudom, hogy a második évad is nagyon jó lesz, sőt lehet jobb. :)
    Puszi
    xx

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszönöm!:D
      Örülök, hogy így érzel a nyálas részekkel kapcsolatban, mert egészen belejöttem:D
      Valójában én nem hiszem el róla, hogy ő a való életben is romantikus. Inkább azt hiszem róla, hogy nagyon édes és imádnivaló.
      Mostanában tényleg kicsit elhanyagoltam a többieket, de valaminek történnie kellett. Meg nem is jó, ha mindig sokan vannak a jelenetekben. Ritka dolog az, ha valakinek szimpatikus egy olyan szereplőm, akit magamról mintáztam meg, szóval Köszönöm!!! xx <3
      Lényegében ez a történet egy egész lett volna. Valami véget nem érő kis sztori az életükről, csak végül úgy döntöttem a sok rész elrettentő lehet, ezért kezdek második évadba. Szóval továbbra is ugyan így jönnek majd a részek, a stílus ugyanez lesz. Csak a számozás kezdődik majd előröl. Úgyhogy igazából csak folytatom, de érthető lesz az első évad ismerete nélkül is.
      ~xx

      Törlés
  2. Örültem a hosszú résznek, annak pedig még jobban, hogy második évaddal folytatódik a történet.

    Ez a rész méltó módon zárta le az első évadot, sok-sok kedves momentummal társítva.
    Mint mindig, most is irtó aranyosak együtt, mármint Becca és Niall, attól függetlenül, hogy tulajdonképpen semmit nem tesznek, nem nyalják-falják egymást, pusztán a tudat, a viselkedésük keltik ezt a különleges érzést.

    Jó, hogy a srácok ennyire örültek Beccának, vagyis hát mindenki szívélyesen fogadta őt. A buli igazán jól sikerült, jócskán a pohár fenekére néztek. De hát jeles évforduló, ezt meg kellett ünnepelni.

    Annyira tetszett a záróbekezdés, amit a srácokról írtál. Összefoglalja mindazt, amit én is érzek. Aranyos lett!

    Szuperül írsz, és már nagyon várom a folytatást! Tudom, hogy az is ilyen jó lesz, mert a te kezedből, csakis jó származik! :)

    Millió puszi, Cami

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Úristen! Most nagyon feltüzeltél!! ^^
      Azt sem tudom, hogy milyen smájlikat használjak, amivel kifejezem azt, ami most az arcomon van!!:DD
      Örülök, hogy szerinted a viselkedésük kelti az érzetet, mert szándékosan nem nyalják szét egymást. Az, ami közöttük van, igazi és valóságos. Nem valami olyan, ami addig tart, amíg mindketten szépek. Ez nem csak egy hirtelen fellángolás.

      Végülis örültek neki, hiszen barátként váltak el. Becca nem úgy került be közéjük, hogy valakinek a barátnője volt. Ő csak egy magyar lány, aki bekerült közéjük és barátok lettek. Szóval szeretik most. De ki tudja hogy alakul. az emberi kapcsolatok furák.

      Tudtam volna még magasztalni a fiúkat, de úgy döntöttem a kevesebb több. Szóval megmaradtam az egyszerű rövid beszédnél, ami mindent magába foglal, de nincs benne fölösleges nyáltenger.

      Nagyon örülök neki, hogy így gondolkodsz az írásomról!!! Remélem tudom majd hozni a formát, vagy még jobbat. Erre törekszem ugyanis.
      Úgy szeretlek!!!
      ~xx xx

      Törlés
  3. Ezer bocs, meg egy anyamedve!!!!

    De muszáj ide is kommentelni, mert hát ez mégiscsak évadzáró, meg egy újabb bizonyíték, hogy megtanultál nyálazni!! :-D

    Nekem tetszett. Lehet, hogy nem szép irodalom, vagy akciófilm, de mi a szarnak állandóan? Ez így volt király.
    Niall cuki, nekem is jól jönne egy sajtosrúd - még a szájából is kieszem, ha kell :-D -.
    Nekem az tetszett a legjobban, hogy Becca olyan emberi volt. Vagyis eddig egy csomószőr csak úgy volt, meg cuki, meg szerelmes, de most, amikor Zaynnek köszönetet mondott, talán legelőször éreztem azt, hogy vannak érzései, és használja is őket, ha akarja, akkor egész jól! :-)

    Asszem most ennyi... :-)

    xx

    VálaszTörlés
  4. Megtanultam? Naaa:DD Ennek nagyon örülök:D

    Anya sokszor csinál sajtos rudat... igazából innen jött. - azt hiszem én is -
    Szóval te egy végtelenségig nyálas történetben a főhősnő érzéseit akkor érezted, mikor nem a szerelmével volt? Nem vagy semmi:D Azt hiszem Becca karaktere tényleg üres, de ez csak azért van, mert én magam is ilyen vagyok. Szóval sajnálom:((
    ~xx

    VálaszTörlés