- Köszönöm – mondtam, miközben
felálltam mellőle. Ugyanis már órák óta nem ettem, és biztosra veszem, hogy ő
még régebben művelte a csodás tevékenységet. Biztos éhes. Majd a telefonommal a
hálószoba felé indultam.
- Ugyan mit? – kérdezte
meglepetten, és utánam indult.
- Hogy itt vagy – megálltam,
egyenesen a szemébe néztem, végig simítottam az arcán, úgy igazán. Szeretettel
teli mozdulatom után egy pillanat alatt megpördültem és sietősen berohantam a
szobába. Még mielőtt újra elérzékenyülök ettől a szempártól. Rájöttem, hogy
kicsit félek tőle, mert a közelében mindig olyan érzékenynek, és sebezhetőnek
érzem magam, továbbá a késztetés, hogy kiteregessem féltve őrzött gondolataim…
megijeszt. De ez már nem érdekel. Vagyis nem annyira érdekel.
Az ágyra ülve kezdtem pötyögni
telefonomon, gondoltam rendelek egy hatalmas pizzát. Niall a szekrény előtt
állt és nézett, mikor egyszer csak megszólalt;
- De utána pakolsz, és megyünk –
s közben felém hajított néhány ruhadarabot a szekrényből.
- Most veszekedjek emiatt? –
mutattam nevetve a széthajigált ruhákra, de amint felfogtam, mit mondott,
döbbenten néztem rá.
- Csak nem gondoltad, hogy itt
hagylak? – kérdezte, és leült mellém.
- Nem gondoltam semmire. Tudod,
én ebben a percben élek, és erre a percre gondolok. Nem tervezgetem a jövőt,
mikor minden tökéletes – mondtam s üres tekintettem a szoba túlsó végébe
szegeztem, majd ismét a telefonomat nyomkodva hozzá tettem. – Nem hagyhatom itt
a munkám – húztam el a szám.
- Azt megoldom. Tudod, nem is
olyan rossz ez a hírnév, ha jól ki tudja használni az ember – nevetett, és
legyintve ő is telefonja után kutakodott a zsebében.
- A fiúk mit szólnak ehhez? –
tettem fel a legfontosabb kérdést.
- Imádnak. Ha nem így lenne, nem
segítettek volna meglógni – mondta egyszerűen, majd elindult kifelé a szobából.
- Akartam is kérdezni. Hogy
intéztétek ezt el? – tettem fel végre azt a kérdést, ami már az első
pillanattól itt bujkált bennem azóta, hogy besétált az ajtón. Niall huncut
mosolyra húzta a száját.
- Szóltam nekik, hogy jövök.
Támogatták az ötletet, és egy óra múlva már úton voltam – legyintett.
- Mit szólt a menedzser pasas? –
erőszakoskodtam, mire megfordult és kisétált a szobából, de még visszaszólt.
- Nem tudom. Vele nem beszéltem.
- Remek. Szóval szó szerint meglógtál…
- sóhajtottam magam elé, de valószínűleg azt már nem hallotta.
Mesélő:
- Hol van Niall? – kérdezte
idegesen Paul?
- Biztos vagyok benne, hogy
nemsokára visszajön – mondta Louis, próbálva nyugtatni az ideges embert.
- Nem jelenhettek meg nélküle.
Még kombinálni kezdenének. Tudjátok milyen a média. Azonnal ránk szállnának.
Így is mindenki a menedzsment ellen fordult a mikrofon ügy miatt.
- Úgy beszélsz, mintha nem lenne
valós az a probléma – vágta rá unottan Harry, haját piszkálva. Még mielőtt Paul
válaszolhatott volna a szemtelen, de teljesen igaz megjegyzésre, Zayn vágott
közbe.
- Nyugodj meg. Vissza fog érni –
legyintett, de ez csak még idegesebbé tette a férfit. Nem értette, hogy
lehetnek ennyire nyugodtak a fiúk, ha Niall egyszerűen csak úgy eltűnt. Fogalma
sem volt róla, hogy nem egyszerűen csak eltűnt. Nem is sejtette, hogy mind neki
falaznak, ahogy azt sem, hogy ezt azért teszik, mert az egész káosz oka, egy
egyszerű lány. A teljesen átlagos lány, pedig az, akivel nem is olyan régen
megerősítették, hogy csupán barátok.
Becca:
Amíg én pizzát rendeltem, Niall
beszélt a főnökömmel. Hatalmas vigyorral az arcán tért vissza a szobába, és
közölte;
- Sikerült, kaptál egy hetet –
mosolyodott el a tőle megszokott bájos stílusban. Imádom ezt a mosolyt.
- Egy egész hetet? Mit mondtál
neki? – kérdeztem ledöbbenve.
- Csak, hogy ha visszajöttünk,
egy hétig csirkeként fogom népszerűsíteni a Nando’st – mondta büszkén, mire
elkerekedett szemekkel bámultam, ő pedig állta rémült pillantásom. Abban a
pillanatban elképzeltem, ahogy a csirke jelmezben riszál… fura volt. Na jó,
talán tőle nem olyan fura.
- Te ebbe belementél?
- Dehogyis. Én találtam ki –
mutatott magára büszkén. Nem bírtam tovább.
- Szerinted ehhez mit szólnak
majd a többiek, és Paul? – tettem fel a kérdést tagoltan, eléggé kiakasztott az
ötlet. Persze, azért elképzeltem csirke ruhában és nem mondom… Na, mindegy.
- Semmit, ugyanis nem ment bele.
De beszélgetnem kell majd a rajongókkal, és foglalkozni velük. Nem hinném, hogy
gondot jelentene. Szeretem őket, és teljesen mindegy, hogy az utcán találkozom
velük vagy a Nando’sban, vagyis… ha jobban átgondolom, azért a Nando’s mégis
jobb – ecsetelte vigyorogva, én meg megkönnyebbülve sóhajtottam. – De azért
mókás lett volna csirke jelmezben, és komolyan gondoltam – tette hozzá
elgondolkodva, mire mosolyogva megráztam a fejem, hogy végre eltűnjön onnan a
csirke Niall, aki szégyentelenül vonaglik egy kisebb tömeg előtt. Mit is
gondolhatott, mikor ez eszébe jutott. Biztosan nem normális.
Gyorsan beledobáltam néhány
ruhadarabot egy bőröndbe, felkészültem az indulásra és küldtem egy SMS-t
Perrienek; „Egy hétig nem leszek. Szólj
mindenkinek, ha keresnének. Amint visszajöttem, csajos nap! xx” –
elküldtem, és visszanéztem, hogy nem felejtek-e ott valami fontosat, aztán
magunk mögött hagytuk a házat.
Egész úton sikerült azon
agyalnom, mennyire fura dolog ez. Kevéssé sem szokás, hogy egy turnén lányok
vegyenek részt. Milyen dolog ez? Nem természetes. Végül azzal nyugtattam magam,
hogy csak egy hét lesz az egész, és úgy szeretem őt. Ahogy erre gondoltam, egy
kicsit meg is akadtam. Olyan érzések kavarogtak bennem, amitől vigyorognom
kellett hirtelen. Mégis… olyan meglepően fura volt. Viszont, amint a kínos
érzéseket lecsitítottam magamban, egyre vadabb dolgok kerültek előtérbe. A
következő Paul volt. Mert ugye, ő mit fog majd szólni az egészhez. Nem mintha
túl sok köze lenne Niall magánéletéhez. Vagy van neki? Ki tudja.
Egész úton azért imádkoztam, hogy
el ne késsen, nem akartam, hogy miattam viselkedjen felelőtlenül. Igaz, hogy
ezzel az aggodalmammal elkéstem, mert maga a tény, hogy eljött is, hatalmas
felelőtlenségnek számított. Végül oda értünk szűkösen, majd később beszéltünk Paullal
is. Aki ezúttal sokkal kedvesebb volt, mint legutóbb. Minden teljesen simán
ment. Niall olyan volt, mint egy mesebeli herceg. Tökéletes. Amíg őt meg nem
ismertem nem is sejtettem, hogy valójában ezt szeretném. Mindig is ő kellett,
és erre csak akkor jöttem rá, mikor már ott volt.
Délután végig sétáltam a fiúk
között, akik éppen az esti koncert előtt pihentek. Jobban mondva játszottak, és
lustálkodtak. Körülöttük a „táj” fantasztikus látványt nyújtott. Minden felé
szétszórt ruhadarabok, és… talán kaja maradék. – Ez például hány napos lehet – gondoltam,
és képzeletben egy pizzára emlékeztető tárgyra mutattam. Szóval egyszerűen
borzasztó volt. Kétlem, hogy bárminek lett volna saját helye. Pláne nekem,
ebben a disznóólban. Épp elkezdtem összeszedni az igényesen elhelyezett
ruhadarabokat, mikor;
- Mit csinálsz? – kérdezte Niall,
aki épp akkor bukkant elő a konyhából.
- Összeszedem – feleltem egy
vállrándítással és folytattam.
- Ne szedd össze, ez nem a te dolgod
– próbálta elvenni tőlem a már összeszedett darabokat, de én hátrébb léptem.
- De az, akinek a dolga
nyilvánvalóan nem fogja megcsinálni – vettem fel egy újabb darabot teljesen
közönyösen.
- Ugyan már.
- Úgysincs semmi más dolgom, nem
igaz?
- Ha már így szóba hoztad… azt
hiszem, éhes vagyok – mondta, én meg nevetve letettem az eddig felszedett
ruhákat, és a konyhába indultam. Persze tudtam, hogy csak el akarja terelni a figyelmem a káoszról.
Nem is gondoltam arra, hogy az
fog történni, ami később történt… mert
történt. Akkor jöttem rá, hogy az élet valójában egy nagy dráma, és én ezt már
nagyon unom.
×××
Jelenleg még kicsit meg vagyok halva... Ó, kérlek, kérlek. Csak ne így gondoljak rájuk! (hihetetlen, hogy tényleg olvasni kezdtem azt a blogot, remélem ez az írásomon soha, de soha nem fog látszani, a jövőben sem. és igeen. Még mindig emlékszem rá.) Remélem megér ez a fejezet is néhány pipát, és kommentet! Bár mindent megteszek, hogy végre népszerű legyen ez a blog, jelenleg úgy tűnik, sosem lesz az. Nos... én írok szorgalmasan, és kampányolok továbbra is, hátha mégis sikerül. Jelenleg pedig köszönöm azoknak, akik olvasnak. Főképpen azoknak, akik kommentelnek, és pipálnak! Lehet, hogy nem túl érdekes rész, de ugye... mindenki tudja, hogy ez mit is jelent igazából. Mindenesetre, ma nagyon nem vagyok büszke magamra. (reméljük túlélem valahogy) Ezután a rész után kezdem érezni, miért is nem özönlenek "százával" a visszajelzések. Szóval...
Nekem nagyon tetszett ez a rész is, ismételten nem okoztál csalódást!
VálaszTörlésElképzeltem Niall-t csirkejelmezben és nem is tudom, nem volt nehéz ezt megtenni. Talán mert mindig olyan kis lüke. Azért hihetetlen, hogy állandóan a kaján jár az esze, csodálkozom, hogy még nem érte el a 100 Kg-ot.
Aranyos volt, hogy magával vitte Beccát, hihetetlenül édesek együtt, s egyre közelebb kerülnek egymáshoz.
A srácok pedig olyan kedvesek, hogy falaznak Niall-nek, igazi jó barátok!
A vége pedig nagyon izgalmas lett, el sem tudom képzelni mi történhetett már megint. Nagyon kíváncsi vagyok!
Szóval várom a következő fejezetet!
Egyébként pedig elképesztően jól írsz, nekem nagyon tetszik a stílusod, az ötleteid, amivel színesíted a történetet. Örülök, hogy rátaláltam a blogodra, mert ez is azok közé tartozik, aminek mindig izgatottan várom a folytatását és szebbé teszik a napjaimat!
És ezt köszönöm neked!
puszillak, Cami
Awww, nagyon köszönöm!!!^^ Mostanában mindig elérzékenyülök, ha ilyen kedvesek vagytok.:)
TörlésLehet, hogy néha kicsit túlzásba viszem a kaja témát, mert sokszor vagyok csak úgy éhes, és ha ilyenkor írom, akkor előfordul.
Remélem a valóságban is ilyen jó barátok. Így képzelem őket, de ha nem... Remélem azt nem fogom megtudni.
Köszönöm, hogy ráéreztél, mikor kell szépeket írni!:D Nagyon jól esik. (főleg tőled, mert a blogod a kedvenceim egyike)
~xx KÖSZÖNÖM!!!
Szia :) Benne vagy esetleg egy cserében? Iratkozz fel! :3 xx. <3
VálaszTörléshttp://thedreamer1616.blogspot.hu/
Szia, válaszoltam nálad! ~xx
TörlésItt sem vagyok első... De már kezdem megszokni. :-)
VálaszTörlésNagyon aranyos rész volt, a végén természetesen a nyitott kérdéssel, amit van egy olyan érzésem, hogy annyira nem várok.
Ennél a résznél az jutott eszembe, mikor anno domine 6-7 évvel ezelőtt Tokio Hoteles történeteket olvastam. Minden egyszerű volt, csak szerették egymást, pont. Nem kellett izgulnom, hogy valami elromlik, és ez jó! Szerettem, és ezt is!
Niall még mindig hóót cuki, remélem, ez így is marad! :-)
xx
Talán nem várod...:D De megoszthatom veletek, egyszerűen Niall egy édes pofa, képtelen lennék elrontani. Ami itt szerepel, az mind az, aki a fejemben ő. Szóval ilyen lesz.
TörlésIgazából nem tudom eldönteni, hogy mit szerettek jobban. Néha ömlengős csöpögős részeket teszek fel, amitől szégyellem, hogy ez is belőlem tud jönni. Máskor ilyen kis hétköznapiakat, aztán vannak a drámázós részek, amikor mindenféle bolondság történik. Igazából nem tudom melyik a legjobb, és melyiket hagyjam inkább.
Bár most úgy látom, te inkább azt szeretnéd, ha minden egyszerűen menne. Azt hittem azt unjátok! :D
A következő részből kiderülnek dolgok!
~xx
Szia.
VálaszTörlésSzóval Niallról az a gif nagyon tetszett, irtó édes rajta. De nem csak ez tetszett, lehet nem volt ez a rész annyira eseménydús, mégis jó volt mert te írtad. :)
Kíváncsi vagyok lesz-e valami bonyodalom most hogy a fiúkkal van Becca a turnén...
Ezek az állandó kajálások nagyon viccesek :D Ha én ennyit ennék már biztos egy nagy bálna lennék..
Várom a kövit :)
xx
Jaaj, köszönöm:D Ez olyan édes!
Törlésmmm... lesz vagy sem? ez itt a kérdés...:D
Látnád mennyit eszem, miközben ezeket írom. Brutális tud lenni. Már csak attól is megveszek éhen, ha eszembe jut Niall. Ha meg róla írok, akkor végem... :DD
~xx