2013. április 19., péntek

×Chapter 14×


Csak ültem a kanapén. Telefonom a dohányzóasztalon pihent, én pedig rezzenéstelen arccal bámultam a kijelzőt, ahogy azt már órák óta tettem. Ismét a kezembe vettem a készüléket, Niallt kerestem a névjegyzékben, mikor valaki kopogtatott az ajtón. Sietve oda rohantam, majd megtorpantam előtte. Előbb gyorsan kilestem a nyíláson, még mindig féltem az őrült rajongóktól. Az álmom még jobb okot adott erre. A lyukon át Perrie mosolygós arcát pillantottam meg. Azonnal ajtót nyitottam, és beinvitáltam a vendégeket. 

- Pizsiparty!!! – kiabálta Perrie, majd lepakolta a cuccait, és folytatta. – Gondoltam talán szükséged lenne most néhány barátra, így elhoztam a többieket is. Futólag bemutatta a Little Mix tagjait, természetesen udvariasságból, mert egyébként is tudtam, kik ők. Eleanor és Danielle is jelen volt, akik kedves barátnőim lettek, amióta Londonban élek. Csak mosolyogtam, hihetetlenül kedves volt, hogy gondoltak rám, örültem neki még annak ellenére is, hogy szívesebben bújtam volna a paplan alá valami nyálas zenét bömböltetve némi étel társaságában. Ami lehetőleg KFC csirke szárnyak. Helyet csináltunk a nappaliban, ahova mindenki lepakolhatta a hálózsákját, amit előrelátóan hoztak magukkal, és a többi dolgot. Eleanor hirtelen felugrott, és Danielleel kiszaladtak a házból, ez alatt Perrie a táskájában kotorászott, és néhány DVD elő is került. Úgy értem rengeteg. 

- Hoztunk filmet is! – mondta szinte kiabálva, mintha direkt azért lenne ilyen vidám, hogy én is az legyek. 

- Remélem nyálas – feleltem, elhúzva a szám, és én is helyet foglaltam köztük, hogy megnézzem a választékot. Közben Danielle és Eleanor rengeteg kajával tértek vissza, én pedig felsóhajtottam. 

- Hogy találtátok ki? – kérdeztem meghatottan.
- Ugyan már – legyintett Eleanor. – Csak tudtuk és kész – Tudtam, mire céloz, csak próbálta elterelni a figyelmem. Teljesen egyet értettem vele. Egyébként sem voltam kispályás, de mióta Niallt megismertem… A közelében nem lehet evés nélkül kibírni. Nála mindig van valami ehető. Egyébként is mindig éhes létemre egy olyan ember közelében, aki folyton eszik… nos. Persze hogy felerősödött a szuper képességem. Ha addig meg is álltam, és betartottam a főétkezéseket valahogyan, ez a szokásom köddé vált azóta. – és egyébként Perrie is imád enni, tudod – tette hozzá nevetve. – Valójában az ő ötlete volt. Hívott, hogy „El, hozzatok kaját, pizsiparty Beccánál” – formált telefont a kezéből, és a füléhez emelte, miközben Perrie izgatott hangját próbálta utánozni. - mi meg ugrottunk is –fejezte be nevetve. 

Mikor mind pizsamában voltunk Perrie betett egy filmet. Szerencsére egy egész rakással hozott, amiben régebbiek is voltak. Mikor megpillantottam a kupacban kétség sem fért hozzá, a „Just my luck” lesz a film, amit megnézünk. Ez az a film, ami az itt tartózkodásom egyik alappillére. Minden ott kezdődött… Azon a csütörtöki napon, augusztus ötödik napján, huszonegy óra húsz perckor a kétezer-tízes esztendőben. Akkor még nem is álmodhattam volna ehhez hasonló jövőt magamnak. 
- Gondoltam, hogy ezt választod – mondta mosolyogva Danielle. Meglepetten néztem rá egy pillanatig, nekik ugyanis még nem meséltem ezt, majd nevetve legyintettem. Persze, Liam. 

Azért választottam végül azt a filmet, mert úgy éreztem, emlékeznem kell.  Arra, milyen volt, amikor ide akartam jönni, és össze kellett hasonlítanom azzal, milyen most, hogy már itt vagyok. Az életem hatalmas változáson ment keresztül azóta. Rettenetesen sok dolog történt. Itt vagyok, és szeretek itt lenni. Próbáltam más dolgokra koncentrálni, nem akartam Niallre gondolni, az ő szemében minden teljesen más, mint amilyen valójában, és ez az én hibám. - Mindent megnehezítek. Képtelen vagyok egyszerűen élni, mint bárki más, mert körülöttem mindig olyan dolgok történnek, amik mindent más megvilágításba helyeznek. Talán sosem értenénk meg egymást. – gondolkodtam, el miközben kimentem a konyhába. Elővettem egy poharat, és a hűtőből narancslevet. Éppen arra gondoltam, milyen volt, mikor még nem ismertem Niallt. Nyugodt és teljes érzés. Azt hittem minden jó körülöttem. Azután megismertem… rájöttem, hogy nélküle az életem csak egy fejezet volt egy nagy könyvben, aminek még rengeteg másik fejezete is van. Nem akartam, hogy vége legyen a közös fejezeteknek, nem akartam egy olyan világban élni, ahol nincs mellettem. Amíg mellettem volt rájöttem, hogy nem tudok úgy élni, ahogy nélküle volt, és nem is akarok. Ez persze nem azt jelentette, hogy meg akartam halni. Dehogyis. Azt jelentette, hogy harcolnom kellett. Persze azért bántott, hogy nem bízott bennem, és Harryben sem. Hiszen ők barátok, és Harry sosem tett volna semmi olyat, amivel megbántaná, ahogy én sem. 

- Jól vagy? – hallottam a hátam mögül. 

- Persze – pördültem meg erőltetetten mosolyogva. Jade is elmosolyodott erre. Az övé inkább megértő volt. 

- Tudod mit? Csinálok forró csokit. Mit szólsz? – mondtam hirtelen, hatalmas mosollyal, ami mögött még mindig a késztetés bujkált, hogy fel kell hívnom Niallt. - Persze nem fogom. Most már „csakazértsem”. Egész délután hívogattam. Vagy harminc figyelmen kívül hagyott hívás után megelégeltem. Tudom, hogy magától nem fog keresni, de nem zaklathatom folyamatosan. Inkább békén hagyom, és ha majd úgy érzi… talán keresne. Vagy nem. Vajon Harry elmondta neki az igazat? Vagy Harry tudja egyáltalán, hogy mi történt pontosan? - gondolkodtam el, miközben beszaladtam a nappaliba és elterjesztettem a forró csoki hírét. A csajok mind a konyhába siettek, és helyet foglaltak. Már akinek jutott. Kissé sokan lettünk, és ez a ház nem erre lett kialakítva. Amíg én munkálkodtam, folyamatosan beszéltettek mindenről, munkáról, a One Directionről. 

- Na jó. Térjünk a lényegre – kezdte Jesy – és Niall? – kérdezte, a többiek pedig mind döbbenten néztek rá, amire ő egy vállrándítással felelt. 

- Nem tudom – mondtam, mialatt mindenki elé tettem forró csokit. Aztán a konyhaszekrény munkalapjára ülve, bögrémet szorongatva bámultam magam elé, de nem tudtam többet mesélni. 

- Felhívtad? – kérdezte Leigh-Anne sokkal tapintatosabban. 

- Persze – néztem elkerekedett szemmel. Mégis milyen kérdés ez? Szerintem mindenki ezt tette volna. Talán nem olyan erőszakosan, mint én. 

- és? 

- Semmi, nem vette fel. 

- Biztos elfoglalt – szólt közbe Eleanor is, és megfújta a forró csokiját. Nem tudtam erre mit mondani, így inkább nagyot kortyoltam a sajátomból. 

- Holnap menjünk plázázni – mondta mosolyogva Jade, és rám nézett. 

- Oké, én ráérek. Időm, mint a tenger – mosolyogtam vissza, mire ő kislányosan vigyorogva tapsikolni kezdett. 


Az éjszaka folyamán egészen más álmot láttam, mint bármikor. Egy emlék, amire nagy szükségem volt, és végre előkerült.

Kinyitottam a szemem, Harry tartott a kezei között. – Úristen, mit tettem – mondta kétségbeesetten, aztán felkapott, és a kocsiba tett, imbolyogva. Elég részeg volt. Az út alatt elaludtam, majd legközelebb akkor ébredtem fel újra, mikor megérkeztünk hozzájuk, és kirángatott onnan. Magát is alig bírta tartani mégis felvonszolt. Betakargatott, mire én megint elaludtam. 


Korán reggel felébredtem, és próbáltam megemészteni ezt az álmot. Talán nem is emlék. Biztos csak kitaláltam, annyira szeretnék végre emlékezni rá. Kimentem, rendbe hoztam magam, és leültem a konyhában a laptopommal, amíg a többiek még aludtak. Azonnal Niall twitterére tévedtem, és megnéztem kiírt-e valamit. De nem. Talán mégis csak elfoglalt. Nagyot sóhajtottam, és feltettem a teavizet. Ismét kikerestem Niall számát, és bámultam a kijelzőre. Újra fel akartam hívni, annak ellenére, hogy „csakazértsem” hívom fel. Akartam, de féltem. Nem akartam még egy nem fogadott hívást hagyni. Reméltem, hogy felveszi. Az ujjam vészesen közeledett a zöld ábra felé, mikor… 

Mesélő: 

Niall egész éjszaka képtelen volt rendesen aludni, így korán reggel megelégelte a következő napra való várakozást, biztonságos helyre indult, hogy lebonyolítson egy fontos hívást. Előző nap reggel még azt gondolta Becca átverte őt, és az egész kapcsolatuk csak az ő szívében létezett. Estére minden más megvilágításba került Liam eszmefuttatásának köszönhetően, aki mindenkinél jobban ismerte Becca gondolatait. Este még várt a lány hívására, de úgy látszott több, mint 30 hívás, és egy rakás kérlelő SMS után feladta a küzdelmet. Ez teljesen érthető volt, Niall még azon is csodálkozott, hogy egész délután képes volt a telefonon ülni abban a reményben, hogy őt eléri. Miután este nem kapott több hívást a lánytól elhatározta, hogy másnap ő maga hívja fel. Talán ezért is nem tudott aludni. A fejében egész éjszaka csak párbeszéd vázlatok keringtek. Semmi ötlete nem volt, hogy kellene kezdenie egy ilyen beszélgetést. Előbb meg kellene kérdeznie mit akart tegnap a lány? Esetleg azonnal be kellene vallania, hogy hülye volt, és már tudja az igazat? Vagy őszinte bocsánatot kérnie tőle, amiért nem bízott benne? Hiszen nem bízott benne, és minden jel arra utalt, hogy nem neki volt igaza. Mégis sokkal jobban érezte magát a tudattól, hogy nem is azért volt egy marha, mert bízott Beccában, hanem azért, mert nem tette azt elég alaposan. Niall félve emelte füléhez a készüléket, és várt… és várt. Kicsengett. ...

6 megjegyzés:

  1. Aranyos rész lett! Annyira cuki, hogy Becca is ugyanolyan kajaimádó, mint Niall. Annyira passzolnak egymáshoz és nekem olyan érzésem van, mintha valamilyen különleges kötelék lenne kettőjük között. Ez olyan szép! :)
    Kedves volt, hogy Perrie és a többi lány gondolt Beccára, és kicsit felvidították az estéjét. Valahogy így tudom őket elképzelni. :)
    És hát pont a legizgalmasabb résznél lett vége, kíváncsi vagyok hogyan alakul a beszélgetésük!

    Várom a folytatást!

    puszi, Cami

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszönöm!!! :)
      Hirtelen ötlet volt a csajos este. Először arra gondoltam, Perrie még nem kapott elég szerepet, de aztán ha Perrie, akkor a többiek miért is ne. Szóval "mindenki ott volt, aki számít":D (bevallom Becca kajaimádatát, magamról mintáztam valamennyire)
      Talán holnap fel is teszem a részt. Még meglátjuk:D

      ~xx

      Törlés
  2. Nagyon jó lett!
    Aranyos volt a lányoktól, hogy kicsit próbálták felvidítani Beccát, és talán sikerült is. :-)

    Hihetetlen, hogy így elkerülik egymást, hogy nem beszélik meg végül, gondolom egyszerre hívják a másikat, így majd jól kiütik egymást. Na mindegy, ha tényleg akarják, akkor úgy is megoldják!

    Beccán érzem, hogy ő tényleg csak Niallt akarja, de valahogy Niallnél nem érzem ugyanezt. Talán csak nem tudja, vagy akarja úgy kimutatni az érzelmeit...

    Következőt gyorsan! :-)

    xx

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Azt hiszem, egy kicsit sikerült nekik. Vagyis visszaolvasva azt láttam, hogy nem sikerült annyi negatív érzést a fejébe tenni, amennyit akartam. De hát kisütött a nap, jó az idő, nem tudok ennyi szomorúságot összeírni. (amennyit szerettem volna)

      Na majd, hogy mi lesz, tudnak-e beszélni... az kiderül.:)

      Becca tényleg csak őt akarja, és nagyon örülök, ha ezt így sikerült éreztetni. Ez egy nagyon fontos dolog a történetben, ahogy az is, hogy Niall kicsit másképp áll hozzá. Nem szeretném, ha ő lenne az a fél, aki nem lát a szerelemtől. Inkább egy kicsit bizonytalan. nagyon örülök neki, ha ez így átmegy.:)

      ~xx

      Törlés
  3. Szia. Nagyon kedves volt a lányoktól hogy így akarták felvidítani Beccát.
    És egyetértek Ameliával, én sem úgy veszem észre hogy Niall annyira oda lenne Beccáért mint fordítva.
    Én azért szurkolok nekik, és várom a kövi részt mit tudnak megbeszélni :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Húha, hát... nem akartam egy hősszerelmest csinálni belőle, meg szerettem volna, ha az egész személyiségük inkább gyerekes, mint amiket mások próbálnak kihozni belőlük. De lehet, hogy túlzásba vittem Niall ártatlanságát és nem elég nyálas!?!?! ez még majd kiderül:D

      Törlés