Csak ültem a kanapén. Telefonom a
dohányzóasztalon pihent, én pedig rezzenéstelen arccal bámultam a kijelzőt,
ahogy azt már órák óta tettem. Ismét a kezembe vettem a készüléket, Niallt
kerestem a névjegyzékben, mikor valaki kopogtatott az ajtón. Sietve oda
rohantam, majd megtorpantam előtte. Előbb gyorsan kilestem a nyíláson, még
mindig féltem az őrült rajongóktól. Az álmom még jobb okot adott erre. A lyukon
át Perrie mosolygós arcát pillantottam meg. Azonnal ajtót nyitottam, és
beinvitáltam a vendégeket.
- Pizsiparty!!! – kiabálta
Perrie, majd lepakolta a cuccait, és folytatta. – Gondoltam talán szükséged
lenne most néhány barátra, így elhoztam a többieket is. Futólag bemutatta a
Little Mix tagjait, természetesen udvariasságból, mert egyébként is tudtam, kik
ők. Eleanor és Danielle is jelen volt, akik kedves barátnőim lettek, amióta
Londonban élek. Csak mosolyogtam, hihetetlenül kedves volt, hogy gondoltak rám,
örültem neki még annak ellenére is, hogy szívesebben bújtam volna a paplan alá
valami nyálas zenét bömböltetve némi étel társaságában. Ami lehetőleg KFC
csirke szárnyak. Helyet csináltunk a nappaliban, ahova mindenki lepakolhatta a
hálózsákját, amit előrelátóan hoztak magukkal, és a többi dolgot. Eleanor
hirtelen felugrott, és Danielleel kiszaladtak a házból, ez alatt Perrie a
táskájában kotorászott, és néhány DVD elő is került. Úgy értem rengeteg.
- Hoztunk filmet is! – mondta
szinte kiabálva, mintha direkt azért lenne ilyen vidám, hogy én is az legyek.
- Remélem nyálas – feleltem, elhúzva
a szám, és én is helyet foglaltam köztük, hogy megnézzem a választékot. Közben
Danielle és Eleanor rengeteg kajával tértek vissza, én pedig felsóhajtottam.
- Hogy találtátok ki? – kérdeztem
meghatottan.
- Ugyan már – legyintett Eleanor.
– Csak tudtuk és kész – Tudtam, mire céloz, csak próbálta elterelni a
figyelmem. Teljesen egyet értettem vele. Egyébként sem voltam kispályás, de
mióta Niallt megismertem… A közelében nem lehet evés nélkül kibírni. Nála
mindig van valami ehető. Egyébként is mindig éhes létemre egy olyan ember
közelében, aki folyton eszik… nos. Persze hogy felerősödött a szuper képességem.
Ha addig meg is álltam, és betartottam a főétkezéseket valahogyan, ez a
szokásom köddé vált azóta. – és egyébként Perrie is imád enni, tudod – tette
hozzá nevetve. – Valójában az ő ötlete volt. Hívott, hogy „El, hozzatok kaját, pizsiparty Beccánál” – formált telefont a kezéből, és a füléhez emelte,
miközben Perrie izgatott hangját próbálta utánozni. - mi meg ugrottunk is
–fejezte be nevetve.
Mikor mind pizsamában voltunk
Perrie betett egy filmet. Szerencsére egy egész rakással hozott, amiben
régebbiek is voltak. Mikor megpillantottam a kupacban kétség sem fért hozzá, a „Just
my luck” lesz a film, amit megnézünk. Ez az a film, ami az itt tartózkodásom
egyik alappillére. Minden ott kezdődött… Azon a csütörtöki napon, augusztus
ötödik napján, huszonegy óra húsz perckor a kétezer-tízes esztendőben. Akkor még nem is álmodhattam volna
ehhez hasonló jövőt magamnak.
- Gondoltam, hogy ezt választod –
mondta mosolyogva Danielle. Meglepetten néztem rá egy pillanatig, nekik ugyanis
még nem meséltem ezt, majd nevetve legyintettem. Persze, Liam.
Azért választottam végül azt a
filmet, mert úgy éreztem, emlékeznem kell.
Arra, milyen volt, amikor ide akartam jönni, és össze kellett
hasonlítanom azzal, milyen most, hogy már itt vagyok. Az életem hatalmas
változáson ment keresztül azóta. Rettenetesen sok dolog történt. Itt vagyok, és
szeretek itt lenni. Próbáltam más dolgokra koncentrálni, nem akartam Niallre
gondolni, az ő szemében minden teljesen más, mint amilyen valójában, és ez az
én hibám. - Mindent megnehezítek. Képtelen vagyok egyszerűen élni, mint bárki
más, mert körülöttem mindig olyan dolgok történnek, amik mindent más
megvilágításba helyeznek. Talán sosem értenénk meg egymást. – gondolkodtam, el
miközben kimentem a konyhába. Elővettem egy poharat, és a hűtőből narancslevet.
Éppen arra gondoltam, milyen volt, mikor még nem ismertem Niallt. Nyugodt és
teljes érzés. Azt hittem minden jó körülöttem. Azután megismertem… rájöttem,
hogy nélküle az életem csak egy fejezet volt egy nagy könyvben, aminek még
rengeteg másik fejezete is van. Nem akartam, hogy vége legyen a közös
fejezeteknek, nem akartam egy olyan világban élni, ahol nincs mellettem. Amíg
mellettem volt rájöttem, hogy nem tudok úgy élni, ahogy nélküle volt, és nem is
akarok. Ez persze nem azt jelentette, hogy meg akartam halni. Dehogyis. Azt jelentette,
hogy harcolnom kellett. Persze azért bántott, hogy nem bízott bennem, és
Harryben sem. Hiszen ők barátok, és Harry sosem tett volna semmi olyat, amivel
megbántaná, ahogy én sem.
- Jól vagy? – hallottam a hátam
mögül.
- Persze – pördültem meg
erőltetetten mosolyogva. Jade is elmosolyodott erre. Az övé inkább megértő volt.
- Tudod mit? Csinálok forró
csokit. Mit szólsz? – mondtam hirtelen, hatalmas mosollyal, ami mögött még
mindig a késztetés bujkált, hogy fel kell hívnom Niallt. - Persze nem fogom.
Most már „csakazértsem”. Egész délután hívogattam. Vagy harminc figyelmen kívül
hagyott hívás után megelégeltem. Tudom, hogy magától nem fog keresni, de nem
zaklathatom folyamatosan. Inkább békén hagyom, és ha majd úgy érzi… talán
keresne. Vagy nem. Vajon Harry elmondta neki az igazat? Vagy Harry tudja
egyáltalán, hogy mi történt pontosan? - gondolkodtam el, miközben beszaladtam a
nappaliba és elterjesztettem a forró csoki hírét. A csajok mind a konyhába
siettek, és helyet foglaltak. Már akinek jutott. Kissé sokan lettünk, és ez a
ház nem erre lett kialakítva. Amíg én munkálkodtam, folyamatosan beszéltettek
mindenről, munkáról, a One Directionről.
- Na jó. Térjünk a lényegre –
kezdte Jesy – és Niall? – kérdezte, a többiek pedig mind döbbenten néztek rá,
amire ő egy vállrándítással felelt.
- Nem tudom – mondtam, mialatt
mindenki elé tettem forró csokit. Aztán a konyhaszekrény munkalapjára ülve,
bögrémet szorongatva bámultam magam elé, de nem tudtam többet mesélni.
- Felhívtad? – kérdezte
Leigh-Anne sokkal tapintatosabban.
- Persze – néztem elkerekedett
szemmel. Mégis milyen kérdés ez? Szerintem mindenki ezt tette volna. Talán nem
olyan erőszakosan, mint én.
- és?
- Semmi, nem vette fel.
- Biztos elfoglalt – szólt közbe
Eleanor is, és megfújta a forró csokiját. Nem tudtam erre mit mondani, így
inkább nagyot kortyoltam a sajátomból.
- Holnap menjünk plázázni –
mondta mosolyogva Jade, és rám nézett.
- Oké, én ráérek. Időm, mint a
tenger – mosolyogtam vissza, mire ő kislányosan vigyorogva tapsikolni kezdett.
Az éjszaka folyamán egészen más
álmot láttam, mint bármikor. Egy emlék, amire nagy szükségem volt, és végre
előkerült.
Kinyitottam a szemem, Harry
tartott a kezei között. – Úristen, mit tettem – mondta kétségbeesetten, aztán
felkapott, és a kocsiba tett, imbolyogva. Elég részeg volt. Az út alatt
elaludtam, majd legközelebb akkor ébredtem fel újra, mikor megérkeztünk
hozzájuk, és kirángatott onnan. Magát is alig bírta tartani mégis felvonszolt.
Betakargatott, mire én megint elaludtam.
Korán reggel felébredtem, és
próbáltam megemészteni ezt az álmot. Talán nem is emlék. Biztos csak
kitaláltam, annyira szeretnék végre emlékezni rá. Kimentem, rendbe hoztam
magam, és leültem a konyhában a laptopommal, amíg a többiek még aludtak.
Azonnal Niall twitterére tévedtem, és megnéztem kiírt-e valamit. De nem. Talán
mégis csak elfoglalt. Nagyot sóhajtottam, és feltettem a teavizet. Ismét
kikerestem Niall számát, és bámultam a kijelzőre. Újra fel akartam hívni, annak
ellenére, hogy „csakazértsem” hívom fel. Akartam, de féltem. Nem akartam még
egy nem fogadott hívást hagyni. Reméltem, hogy felveszi. Az ujjam vészesen
közeledett a zöld ábra felé, mikor…
Mesélő:
Niall egész éjszaka képtelen volt
rendesen aludni, így korán reggel megelégelte a következő napra való várakozást,
biztonságos helyre indult, hogy lebonyolítson egy fontos hívást. Előző nap
reggel még azt gondolta Becca átverte őt, és az egész kapcsolatuk csak az ő
szívében létezett. Estére minden más megvilágításba került Liam
eszmefuttatásának köszönhetően, aki mindenkinél jobban ismerte Becca
gondolatait. Este még várt a lány hívására, de úgy látszott több, mint 30
hívás, és egy rakás kérlelő SMS után feladta a küzdelmet. Ez teljesen érthető
volt, Niall még azon is csodálkozott, hogy egész délután képes volt a telefonon
ülni abban a reményben, hogy őt eléri. Miután este nem kapott több hívást a
lánytól elhatározta, hogy másnap ő maga hívja fel. Talán ezért is nem tudott
aludni. A fejében egész éjszaka csak párbeszéd vázlatok keringtek. Semmi ötlete
nem volt, hogy kellene kezdenie egy ilyen beszélgetést. Előbb meg kellene
kérdeznie mit akart tegnap a lány? Esetleg azonnal be kellene vallania, hogy
hülye volt, és már tudja az igazat? Vagy őszinte bocsánatot kérnie tőle, amiért
nem bízott benne? Hiszen nem bízott benne, és minden jel arra utalt, hogy nem
neki volt igaza. Mégis sokkal jobban érezte magát a tudattól, hogy nem is azért
volt egy marha, mert bízott Beccában, hanem azért, mert nem tette azt elég
alaposan. Niall félve emelte füléhez a készüléket, és várt… és várt.
Kicsengett. ...
Aranyos rész lett! Annyira cuki, hogy Becca is ugyanolyan kajaimádó, mint Niall. Annyira passzolnak egymáshoz és nekem olyan érzésem van, mintha valamilyen különleges kötelék lenne kettőjük között. Ez olyan szép! :)
VálaszTörlésKedves volt, hogy Perrie és a többi lány gondolt Beccára, és kicsit felvidították az estéjét. Valahogy így tudom őket elképzelni. :)
És hát pont a legizgalmasabb résznél lett vége, kíváncsi vagyok hogyan alakul a beszélgetésük!
Várom a folytatást!
puszi, Cami
Köszönöm!!! :)
TörlésHirtelen ötlet volt a csajos este. Először arra gondoltam, Perrie még nem kapott elég szerepet, de aztán ha Perrie, akkor a többiek miért is ne. Szóval "mindenki ott volt, aki számít":D (bevallom Becca kajaimádatát, magamról mintáztam valamennyire)
Talán holnap fel is teszem a részt. Még meglátjuk:D
~xx
Nagyon jó lett!
VálaszTörlésAranyos volt a lányoktól, hogy kicsit próbálták felvidítani Beccát, és talán sikerült is. :-)
Hihetetlen, hogy így elkerülik egymást, hogy nem beszélik meg végül, gondolom egyszerre hívják a másikat, így majd jól kiütik egymást. Na mindegy, ha tényleg akarják, akkor úgy is megoldják!
Beccán érzem, hogy ő tényleg csak Niallt akarja, de valahogy Niallnél nem érzem ugyanezt. Talán csak nem tudja, vagy akarja úgy kimutatni az érzelmeit...
Következőt gyorsan! :-)
xx
Azt hiszem, egy kicsit sikerült nekik. Vagyis visszaolvasva azt láttam, hogy nem sikerült annyi negatív érzést a fejébe tenni, amennyit akartam. De hát kisütött a nap, jó az idő, nem tudok ennyi szomorúságot összeírni. (amennyit szerettem volna)
TörlésNa majd, hogy mi lesz, tudnak-e beszélni... az kiderül.:)
Becca tényleg csak őt akarja, és nagyon örülök, ha ezt így sikerült éreztetni. Ez egy nagyon fontos dolog a történetben, ahogy az is, hogy Niall kicsit másképp áll hozzá. Nem szeretném, ha ő lenne az a fél, aki nem lát a szerelemtől. Inkább egy kicsit bizonytalan. nagyon örülök neki, ha ez így átmegy.:)
~xx
Szia. Nagyon kedves volt a lányoktól hogy így akarták felvidítani Beccát.
VálaszTörlésÉs egyetértek Ameliával, én sem úgy veszem észre hogy Niall annyira oda lenne Beccáért mint fordítva.
Én azért szurkolok nekik, és várom a kövi részt mit tudnak megbeszélni :)
Húha, hát... nem akartam egy hősszerelmest csinálni belőle, meg szerettem volna, ha az egész személyiségük inkább gyerekes, mint amiket mások próbálnak kihozni belőlük. De lehet, hogy túlzásba vittem Niall ártatlanságát és nem elég nyálas!?!?! ez még majd kiderül:D
Törlés