2013. április 17., szerda

×Chapter 13×


Csak rohantam, és rohantam… futottam, ahogy a lábam bírta. Mindenfelé nyirkos volt körülöttem a táj, a ruhámat eső áztatta, de csak rohantam, és meg sem álltam. Egészen addig, ameddig el nem vágódtam a vizes zöld fűben. A leggyönyörűbb zöld fűben, amit valaha láttam. Csak úgy elterültem, és néztem az eget. Niall is utolért végre és rám vetette magát, mire mindketten nevettünk, mint két kölyök. Fölöttünk a szürke ég hirtelen jobban besötétedett, Niall eltűnt a közelemből. Egyedül voltam. Vizesen ültem a hideg, nyirkos földön. Az eső egyre jobban szakadt, a hajam az arcomhoz tapadt, amerre néztem, mindenfelé őrült rajongók üvöltöztek. Felálltam, és futásnak eredtem, amilyen gyorsan csak tudtam, menekültem a rajongók haragja elől. Sajnos nem voltam elég gyors, bekerítettek, és szét akartak tépni. Elszaggatták a ruháimat, és rángatták a hajam, akkor a föld eltűnt a lábam alól, és zuhanni kezdtem. Kétségbeesett sikítás közepette értem földet, vagyis kanapét. Egy puha kanapéra huppantam, egy szobába a One Directionnel. Mind elítéltek, láttam a tekintetükben, és ujjal mutogattak rám, miközben kántáltak egy szöveget, amit nem értettem. 

Óriási puffanásra ébredtem, a sajátomra. Leestem az ágyról. Álmosan ültem fel, és a körülményekhez képest örültem, ahogy tudtam, hogy nem volt valóság. – Csak egy álom… csak egy álom. – mondogattam magamban, és visszamásztam az ágyra. Eddig még sosem folytatódott ez az álom, és ledöbbentett, hogy végül ilyen módon átalakult. Egészen mást reméltem ettől. A továbbiakban nem mertem vissza aludni. Féltem, hogy az lidércnyomásos fantáziakép folytatódik, és még rosszabb lesz. Inkább megvártam, amíg lassan felkel a nap. Mire egészen reggel lett mégis elnyomott az álom. Fáradt voltam, és a fejem még mindig kicsit zavaros. Nagy terveim voltak azzal a nappal. Muszáj lett volna mindent elmagyaráznom Niallnek. Senkit sem szeretek nála jobban, és nem akarom, egy félreértés miatt elveszíteni. Még el sem mondtam neki. Még egyszer sem mondtam ki, pedig fontos lett volna. El kell mondanom neki ezt is akkor is, ha már nem érdekli. Ugyanakkor, éppen aludtam… Aludtam egész nap. 

Mesélő: 

Utolsónak Niall szállt fel a gépre. Nem tudott nem arra gondolni, hogy Becca csak játszadozott vele, és valójában nem is szereti. Neki Harry kell. Csak az volt a logikátlan a dologban, hogy miért utasította el Harryt, és miért akart vele lenni helyette, ha egyszer ennyire odavan a göndörért. Talán, hogy az komolyan vegye? Bár Niall látta, hogy ez teljesen logikátlan, azt is látta, ahogy Harry bármilyen nőt össze tudott szedni, és elég volt akár csak rájuk mosolyognia. Először azt gondolta Becca más, mint a többi lány, de minden bizonnyal tévedett. Abban a pillanatban úgy érezte, ezért nem is Harry a hibás, és nem Becca. Csakis ő, amiért bedőlt ennek az egész hülyeségnek. Elhatározta, hogy természetesen fog viselkedni, amennyire tud. Ha Harry beszélni próbál vele a dologról, majd szól neki, hogy hagyja abba a hazugságot, nem haragszik és kész. Nagyon egyszerű lesz. Gondolta ő. Liam előző nap közölte, hogy Becca kórházban van, menjen be hozzá, még mindig haragudott, de szeretete erősebb volt ennél. Csak látni akarta nincs-e komoly baja, aztán egy életre elkerülni őt. - Már amennyire lehetséges, ha tovább szövögetik a szálakat Harryvel – gondolkodott el Niall keserűen. Mikor ő bement a kórházba, Becca mélyen aludt, így nem tudtak beszélni. Talán ha tudtak volna… Felkereste az orvost, érdeklődött az állapota felől, majd távozott. Nem is akart volna beszélni vele, akkor sem, ha ébren találta volna. Niall két lehetőséget látott a beszélgetésben. Egy; Becca nem győz majd sajnálkozni, kitalál valamit, és kibékülnek. Kettő; Becca bevallja, hogy nem is szereti. Most egyikre sem volt szüksége. A turnéra kellett koncentrálnia. A gép hamarosan felszállt, és elindultak az első állomás felé.

Becca: 

Lassan kinyitottam a szemem, és felfogtam, kórházban vagyok. Felültem az ágyon, egy levelet találtam az éjjeli szekrényen Liamtől. „El kellett mennünk.” Elmentek… Csalódottan dobtam vissza a fejem a párnára. Ez kissé kellemetlen volt. Ismét fájni kezdett, és hányingerem lett. Nem tudtam eldönteni, hogy ettől a kiszolgáltatott helyzettől volt-e, vagy megint az a csökevényes kis agyam szórakozik. Legszívesebben sikítottam volna, de helyette csak sóhajtottam egy nagyot, és gondolkodni kezdtem. Ebből a reménytelen helyzetből nem láttam kiutat. Úgy láttam egyszerűbbnek, ha elfelejtem az egészet, de persze nem vagyok én az a fajta. Akkor is tudnia kell az igazat. Nem élhet örökké hazugságban, és ez a barátságuknak sem tenne jót Harryvel. Utálnám magam. Telefonálni akartam, de nem volt nálam. Csak feküdtem, és annyira ki voltam szolgáltatva… az idő ellenem dolgozott. Felkeltem, felöltöztem, és megszöktem a kórházból. Egyénként is úgy közlekedek, mint egy kísértet. Ez most tényleg hasznos volt. Hamarosan úgyis elengedtek volna, kit érdekel. 

Haza siettem, és azonnal a telefonom után kezdtem kutatni, amit lehetetlen helyeken tárolok. Ezúttal a sütőben találtam rá. Különben sosem találnám meg. Ha logikátlan helyre teszem mindig emlékszem hova, mert semmi értelme. Vagy ha mégsem jut eszembe, akkor végig nézem ezeket a helyeket és tádáá. 

Azonnal hívogatni kezdtem Niallt, aki nem vette fel. „Meg kell hallgatnod” – írtam neki az SMSt a tizedik sikertelen próbálkozás után. Nem érkezett válasz, ezért Harrynek írtam „El kell mondanod az igazat, bármi áron”. Megtettem, amit lehetett az én helyzetemben. Leültem és vártam. Egész nap a telefont bámultam, hátha jön valami apró jel. Ha utál, akkor is. Csak abban bízhattam, hogy Harry tudja mi is történt pontosan, mert én még mindig semmire sem emlékeztem. Borzalmas érzés volt. 

Mesélő: 

Niall végre egyedül volt, így Harry azonnal lecsapott a lehetőségre. 

- Hoztam kaját – mondta, és letette a fiú elé, aki rá sem nézett. 

- Nem vagyok éhes – jelentette ki, és elfordult. Nem akart jelenetet rendezni, de mégsem tehetett úgy, mintha nem lenne semmi baja.  

- Te mindig éhes vagy – kezdte – Niall, el kell hinned. Nem történt semmi. Becca okos tudja, mit akar, és az nem én vagyok. 

- Én ezt nem így láttam – tekintete továbbra is a távolba révedt. Nem fordult Harry felé, mert a szeméből az összes érzés kiolvasható lett volna. Nem volt az a fajta, aki eltitkolja ezeket, de a banda érdekében most ezt kellett tennie. Inkább eljátszotta, hogy közömbös. Vagyis próbálta. 

- Elütötte egy részeg idióta, és haza vittem, azt láttad – mondta ingerülten Harry. 

- Miért nem kórházba vitted? 

- Hulla részegen vezettem, szerinted? – tárta szét, karjait Harry. 

- Akkor miért nem szóltál nekünk? vagy valakinek… - erőltette továbbra is Niall, mert ez lett volna a logikus lépés. Normális esetben, de ez nem volt normális eset. 

- Mert én voltam az a részeg idióta. Azért – kiáltotta Harry, és ledermedt. Niall idegesen felállt, orrba vágta, és kisétált a helységből. 

- A francba – hallotta még Harry szitkozódását, amint a kezével próbálta felfogni az orrából áradó vért, de ügyet sem vetett rá. Nem hitt teljesen Harrynek, de szeretett volna, még akkor is, ha épp az előbb vallotta be, hogy ő ütötte el a lányt. 

Liam az asztalnál ült, és a telefonját babrálta. Niall is leült, de nem szólalt meg. 

- Történt valami? – emelte fel fejét Liam a mobiljából kis várakozás után. 

- Csak Harry – válaszolt és legyintett. 

- Mit mondott? 

- Az „igazat” – felelte, és fintorgott. 

- Azt gondolod, hazudik? – húzta fel szemöldökét Liam. 

- Nem tudom. Te mit gondolnál? 

- Harry a barátod, akinek Becca csak egy csaj. Nem kockáztatná ezt – felelte Liam 

- Igazad van. Elfelejtjük az egészet és kész – dőlt hátra a széken Niall és bólintott. 

- Mi lesz Beccával? 

- Elfelejtem, nincs nekem időm erre az egészre – mondta Niall fintorogva – Nem tudom, Harry igazat mond-e, de én nem tudok bízni benne, ha Harry közelében van. 

- A múltja miatt? Elmondta neked? – kérdezte meglepetten Liam. A válasz csak egy bólintás volt. –De buta vagy, drága barátom – mosolygott Liam, fejcsóválva. Szőke barátja értetlenül nézett, ezért folytatta. – Nem tudom észrevetted-e, de Becca gondolkodása egészen más, mint egy átlagemberé. Elmondta neked, hogy mennyire nagyon odavolt egy másik srácért, aki az egyik haverodra hasonlít, akivel nap mint nap találkoznak. Akit ejtett ráadásul, és utána egy novellában bevallotta, hogy szeret. TÉGED! Nem őt. Ez nála azt jelenti, téged aztán tényleg mindennél jobban szeret, és nem kell aggódnod Harry miatt, mert bár vonzó jelenség a hasonlóság által, sosem tudna rá Harryként tekinteni. Sosem tudná úgy szeretni őt, és túlságosan is tiszteli ahhoz, hogy átverje. Ezt már akkor tudta, mikor először közölte vele, hogy nem érdekli. Még engem is meglepett, mikor elmesélte a történetet. Félre értettem, azt hittem vallomás, de így már minden világos – vezette le egyszerűen Liam. Niall pedig ledöbbenve hallgatta barátját, közben azon gondolkodott, mennyire ismeri már Becca gondolkodását, mintha bele látna a fejébe. – Fel kell venned azt a telefont. Hallgasd végig – tanácsolta Liam, közben ismét megnézte a twitterét. 

- Tudod, azt hiszem, túl egyszerű vagyok ehhez. Az én fejemben csak négy dolog jár. A kaja, a zene, a családom és Becca. De ő folyton agyal, és abszolút bonyolult módon műveli ezt. Szerinted meg fogom érteni valaha? – kérdezte tanácstalanul. 

- Talán soha, de szereted őt. Vedd fel a telefont, és hallgasd végig, csak ennyit tudok tanácsolni – zárta le Liam. Niall bólintott és újra magára hagyta a helységben, aztán várt. Várt a hívásra, ami aznap nem érkezett meg. ...

××× 

Ezúttal csak annyit tudnék még hozzá tenni; Esedezem kommentekért és pipákért! Kérlek szánjatok meg! Egyszerűen tudnom kell, mit gondoltok róla! Kérlek! 

9 megjegyzés:

  1. Itt vagyok, elolvastam! :-)

    Végre kiderült, hogy Harry ütötte el, annyira tudtam! :-D

    Aranyos rész volt, bár mivel én szurkolok Nialléknek, vártam volna a telefonos-egymásba borulást, de így is nagyon tetszett, legalább nem csöpög a sztori :-)

    Szóóval, következő!! :-))

    xx

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Nemáár, hogy ennyire nyilvánvaló volt?:D
      Nos, mindegy. Lesz itt még egy s más. Ki tudja mi:D
      ~xx

      Törlés
  2. A legnagyobb meglepetés, hogy Harry ütötte el Beccát. Meg sem fordult a fejemben, ez számomra hatalmas csavar volt.
    Liam olyan kis aranyos, hogy segít nekik. Kis gondoskodó, apáskodó. Igazán cuki! :)
    Remélem Niall és Becca újra egymásra talál! :)

    Ügyes vagy, mint mindig! Alig várom a folytatást!

    puszi, Cami

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszönöm! Ezt a két rész ijesztő volt felrakni, mert nekem nem tetszett. De annyira jó ezt olvasni! aww:D

      ~xx

      Törlés
  3. Huh, én őszintén mondom majdnem sírtam, ez a rész kicsit meghatott.
    Annyira sajnálom őket hogy nem lehetnek együtt. Nagyon szeretik egymást és ez nagyon látszik.
    Most már kezdem érteni az egészet...
    Ja és sejtettem hogy Harry volt a gázoló a kis hazudós :D
    hozd a kövit :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Jaj... *__* Az egyik legnagyobb elismerés... ha majdnem sírnak rajta. A legeslegnagyobb, ha ténylegesen sírnak. Talán egy nap elérem:D Köszönöm!
      (remélem is, hogy látszik, mert imádják egymást:D)
      Örülök, ha kezd kitisztulni a kép.^^
      és Harry... á, ő csak Harry:D
      ~xx

      Törlés
  4. ÉN MEGADOM A LEGNAGYOBB ELISMERÉST: SÍRTAM RAJTA. nAGYON ÜGYESEB ÍRSZ A FOGALAMAZÁSOD IS GYÖNYÖRŰ! éS A TÖRTÉNET TELE VAN CSAVAROKKAL ÉS TITKOKKAL AHOGY EGY JÓ NOVELLA!
    HOZD A KÖVIT!

    VálaszTörlés