Niall szemszöge:
Kicsengett… Kicsengett? Nem, ami
azt illeti nem csengett ki. Csak szertettem volna. Ebben a kora reggeli órában
foglaltat jelzett. Nem is próbáltam többször, egyszerűen semmit sem tudtam
tenni. Semmit. Teljesen tehetetlen voltam. Az az érzés olyan volt, mint mikor
valakit élve eltemetnek. Tudja, hogy ki kell jutnia, mert csak néhány rövid
perce van azzal a kevés oxigénnel, de semmit nem tud tenni. Képtelen kiásni
magát, mert minden felől föld szorítja a leszögelt koporsót. Hiába kiabál nem hallja senki, hiába
vergődik, nem történik semmi. Minél jobban kapálózol, és kiabálsz, annál
hamarabb taszítod magad a halálba. Egy idióta voltam. Ha nem lettem volna, most
nem lennék ebben a helyzetben. – Idióta, idióta, idióta – mondogattam magamnak,
és a telefonnal a fejemet csapkodtam, ezzel is alátámasztva az előbbi állítást.
Addig fogalmam sem volt róla,
hogy pontosan mit is érzek. Talán egy kicsit féltem is tőle, hogy úgy igazán
feltétel nélkül szeressem, mert ő teljesen más volt, mint én. Szinte soha nem
mutatott mély hétköznapi érzéseket. Megesett, hogy a róla alkotott véleményeket
olvasta a neten, olyanok is voltak közte, hogy az emberre rájön a sírás. Ő
kihúzta magát, és egy vállrándítással intézte el a dolgot. Szinte soha semmi,
de semmi nem hatotta meg úgy igazán. Mióta ismerem rengeteg olyan dolog történt
vele, ami belőlem biztosan órákon át tartó zokogó görcsöt váltott volna ki, de
egyszer sem láttam sírni. Féltem tőle, mert ennek ellenére valamiért mindig a
közelében akartam lenni. Erről azt gondoltam, csak az érdekes személyisége
miatt van, sosem találkoztam hozzá hasonlóval azelőtt. Becca kedves lány, és
érti a viccet, emellett azonban rettentően érzéketlen. Egyszer egy gonosz videó
miatt akadtam ki. Nem tehetek róla, én csak egy egyszerű srác vagyok, és vannak
érzésem. Rosszul esnek az utálkozó e-mailek, a videók, amikkel gúnyolnak, a
képek. Minden. Száz kedves rajongói levél sem képes elfeledtetni egy utálkozót,
mert az nagyon mélyre tud hatolni. Aznap leültem a kanapéra, és sírni kezdtem
miatta. Egyszerűen csak elsírtam magam. Az emberek kegyetlenek tudnak lenni, és
ez néha fáj. Bántanak, pedig semmit sem tettem ellenük, még csak nem is
ismernek. Becca oda jött, a vállamra tette a kezét és megkérdezte mi a bajom.
Mikor elmondtam felhúzta a szemöldökét és annyit reagált, hogy „Ennyi? Ugyan.
Mit érdekelnek? Ne is törődj vele” és legyintett. Egészen más ember, mint én.
Féltem tőle, hogy ha még jobban bele szeretek, egy nap nem fogom már érdekelni.
Abban sem vagyok biztos, hogy olyan jó dolog az, hogy neki nincsenek érzései.
Mert ha nincsenek, akkor engem sem tud szeretni. Aztán eljött ez a turné, a
külön töltött idő, és hirtelen rájöttem, mi is az, amit érzek.
Hiányzott… Szerettem volna a
közelemben tudni, minden nap látni, és végre igazán szeretni. Kételyek nélkül. Az
összes bizonytalanságom elszállt vele kapcsolatban. A távolság volt az egyetlen
akadálya mindennek. Átgondoltam az egészet. Végig gondoltam az érzéseimet és
annyira biztos lettem bennük, hogy komoly elhatározásra jutottam.
Becca:
Azt hittem kiugrik a szívem.
Vártam a kicsengést, de végül foglaltat jelzett. - Szóval már korán reggel sem lehet elérni – gondoltam lemondóan. Feladtam a reményt, hogy valaha is
felhívom, és így is épp eleget zaklattam már. Ha nem hát nem. Furcsa érzés
volt, az egyik pillanatban azt éreztem, harcolnom kell, hívogatni addig, amíg
fel nem veszi. Máskor lemondtam az egészről és szabadon akartam engedni, az a
legjobb neki. - Ez az egyetlen hasznos dolog, amit érte tehetek, hogy
megkímélem magamtól – milyen önzetlen gondolat, magamra sem ismerek.
A teavíz felforrt időközben, de
még mielőtt rémes lármát csapott volna lekapcsoltam, majd visszaültem az
asztalhoz, és arcomat a kezembe temetve szenvedtem. - Pont most nincs itt
mellettem, mikor akkora szükségem lenne, legalább egy ölelésre – gondoltam. Halk
neszt hallottam az ajtó irányából.
- Jó reggelt – mondtam az ajtóban
álló Daniellenek.
- Szia – válaszolt mosolyogva, és
haját borzolva. – Na? Beszéltél vele? – kérdezte izgatottan, miközben ő is helyet
foglalt az egyik széken. Csak megráztam a fejem, és a többiek felől
érdeklődtem. - Már ébredeznek, nem sokára mindenki a fürdőre pályázik majd,
úgyhogy ha nem haragszol… - mondta, és sietve az említett helység felé vette az
irányt.
A lányok lassan tényleg mind
elkezdtek nyüzsögni. Tea kekszeket, kenyeret, vajat, néhány féle felvágottat,
krémsajtokat, vajkrémeket, paprikát, paradicsomot és jamet vettem elő. Akkor
láttam csak rá, mennyi ételt tartok. Ez fura. Az asztalra tányérokat pakoltam,
késeket és bögréket. Lassan mindenki reggelizni kezdett. Csajos fecsegés
töltötte be a házat, én meg teljesen jól éreztem magam, kicsit elvonták a
figyelmem. Újdonsült barátaim csicsergése a lehető legpozitívabban hatott rám
akkor. Tökéletes társaság volt, akik között nem éreztem magam feszélyezve, ami
nálam ritkaságnak számított.
A későbbiekben az időnket a
plázában töltöttük. Daniellnek tánc próbája volt, így ő hamarabb elindult, míg
Eleanor csak később hagyott ott minket egyéb elfoglaltságai miatt, de Perrie,
Jade, Jesy és Leigh-Anne egész nap szabadok voltak. Először a ruha üzleteket
raboltuk ki, majd a cipő boltokat, és a kiegészítőket. Még parókákat is
próbáltunk. Rengeteget hülyéskedtünk és fényképezkedtünk a csajokkal, a
nap végén megbeszéltük, hogy amint lehet, újra sort kerítünk egy ilyen napra.
Persze ez csak tőlük függ, nekem elég kényelmes munkaidőm van a Nando’sban.
Végül elbúcsúztunk, és hazasiettem.
Levágódtam a kanapéra, magamhoz
vettem a laptopom; Jade, Jesy és Leigh-Anne is követett twitteren, és
megjelöltek a bejegyzéseikben, amiket retweeteltem annak ellenére, hogy féltem
az amúgy is elég zavaró felhajtástól, ami körülöttem folyt egy ideje. Így
jobban belegondolva a dolgokba akkor jöttem rá, hogy sosem fognak leszállni
rólam a rajongók, ha mindig feltűnök valakivel valahol. Féltem a Directioner
tábortól, akik foggal, körömmel védik kedvenceiket, még ha személyesen nem is
ismerik őket. Rémisztőek voltak az Eleanorral kapcsolatos híresztelések, a
Daniellet ért támadások. Minden. Legszívesebben elmenekültem volna, hogy
bujdosva éljem le az életem, hogy az emberek ne figyeljenek rám, senki. Soha,
soha senki… De akkor már késő volt, nem tehettem semmit, mert menthetetlenül, és
végérvényesen beleszerettem… Már egy jó ideje biztos voltam benne, hogy Niall
számomra a … nehéz kifejezést találni erre, mert ez a … minden. Ha mellette
voltam semmi többre nem volt szükségem, elég volt, hogy ő ott van. Ezt neki is
tudnia kellett volna, de soha nem mondtam el. Hülye voltam.
Félre toltam a laptopot és egy
díszpárnát ölelve a kanapé egyik szélébe kuporodtam. Niall járt a fejemben.
Sosem volt rosszabb. Úgy éreztem a lelkem szakad szét. Nem akartam, hogy így
történjen. Nem akartam, hogy minden olyan irányba haladjon, ahogy abban a
pillanatban tűnt. Az arcom rettenetesen fájt, mert képtelen voltam sírni már
évek óta, de most akartam. Akartam, mégsem sikerült. Csak az arcom fájt
helyette. Kegyetlen maró fájdalom, az évek során kialakult vastag kéreg
eredménye, ami körülölelte a szívem. Az arcomra szorítottam a párnát.
Legszívesebben sikítottam volna. Kétségbeesetten kapkodtam a levegőt, mert
semmit sem tudtam tenni. Még a síráshoz is túl béna voltam.
Aztán hallottam, ahogy valaki
halkan kopogtatott, és besétált, majd éreztem, ahogy mellém ült. Kezét a
vállamra tette, de én nem néztem fel azonnal. Próbáltam kicsit összeszedni
magam, mielőtt az arcába nézek.
×××
A mai részhez muszáj hozzáfűznöm... Átnézve a korábbi részeket, rájöttem hiányzik a történetből az a fontos elem. Ez a fontos dolog azért veszett el, mert általában Becca gondolatai között vagyunk, ahol nem láthatjuk, hogy valójában mit mutat ő a külvilág felé. Kötelezőnek láttam ma egy kicsit Niall szemszögéből mutatni a dolgokat. Ezt a fejezetet kétszer írtam meg, és így sem vagyok vele elégedett, de nem lehet mindig minden tökéletes alapon fel teszem mégis.
Kommentelni, pipálni szükséges! Kérlek! Minden vélemény nagyon fontos! ~xx
Nagyon aranyos rész lett! Nagyon tetszett, hogy Niall végig gondolta a lányról alkotott véleményét, most úgy igazán megláthattuk, mit is érez Becca iránt. Nagyon szereti őt, ez teljesen egyértelmű. Az viszont számomra még kétely, hogy Becca miért is ilyen "érzéketlen", ami nem is a megfelelő szó rá, inkább képtelen a mély érzéseket kimutatni, képtelen arra, hogy sírjon. Nagyon kemény alkatnak tűnik, de általában ez mögött valamilyen megrendítő esemény áll. Lehet sokat kombinálok, de én valahogy így látom őt.
VálaszTörlésNagyszerűen írsz, tehetséges vagy nagyon!
Várom a mielőbbi folytatást!
puszi
Köszönöm!!! Tényleg nagyon köszönöm, ez fontos és jól esik. Az érzéketlent úgy gondolta, ugye neki nem nyilvánvaló az, hogy a lány nem mutat érzéseket, de van neki. Csak azt látja, hogy nincs neki.
TörlésA következő részben terveztem kicsit rávilágítani néhány dologra, de mivel még nem kezdtem el nem biztos, hogy tudom úgy alakítani a dolgokat. Majd meglátom, de próbálok minél hamarabb tisztázni minden ilyen kis részletet.
~xx
Sziaa
VálaszTörlésNem gondoltam volna hogy Niall érzéketlennek gondolja Beccát, nekem egyáltalán nem ez jött le eddig Beccáról.
Akkor Niall attól fél hogy egyszer csak kopp van számára, de szerintem ettől nem kell félnie hisz Becca odavan érte mint majom a banánért.
Ez a telefon beszélgetés nem jött össze a picsába... remélem Niall látogatta meg :)
És azt még muszáj leírnom hogy nagyon jól írsz, az utóbbi pár részen nagyon látszik hogy fejlődtél.
xx.
Várom a következő részt :)
Fejlődtem? Köszönöm! Én inkább úgy éreztem, vergődtem. Beccáról sajnos sikerült kicsit rossz képet kialakítanom, mert ugye az ő fejében voltunk mindig. Ő mesélte a történet nagy részét, ami ahhoz vezetett, hogy sokkal több érzelmet ismertettem meg tőle, mint amit szegény kis Niall látott. Míg te tudod, hogy teljesen odáig van, ő csak annyit tud, hogy elvannak. Először akartam egy beszélgetést, de később nem tetszett az a rész, és úgy döntöttem át kell írni, így az elejétől teljesen átírtam az egészet. Csak, hogy mindenki a feje tetejére álljon, aki már várta volna a beszélgetést.:)
Törlés~xx
A fejlődős részhez én is csatlakoznék, attól függetlenül, hogy egyáltalán nem értek az ilyenekhez... :-)
VálaszTörlésNekem is kicsit olyan volt, mintha Becca Niall szemszögéből kicsit érzéketlennek tűnne, de aztán rájöttem, hogy pont ez kell a srácnak, hoogy ne hagyja el magát. Egy erős jellem, aki Becca.
Mi persze tudjuk, hogy Becca belül nagyon érzékeny, de valamit nagyon jól csinál, ha ebből a többi embernek nem jön le semmi.
A lányok továbbra is nagyon aranyosak, tetszik, hogy szurkolnak is Nialléknek. :-)
Nagyon fúrja az oldalam, ki jött Beccához bár van egy sanda gyanúm, remélem bejön! :-)
xx
Aww, köszönöm! Az utóbbi időben pedig már kezdtem úgy érezni, hogy ez egyre rosszabb. De ha ti mondjátok, akkor az úgy is van!:D
TörlésBár az elejétől úgy terveztem, hogy ő ilyen, most látom, hogy nem lett olyan, de mindegy. Majd bepótoljuk.
Remélem én is, hogy bejön az a gyanú:D
~xx
Szia!
VálaszTörlésBocsánat, hogy ide írok, de csak itt tudom veled ezt megosztani!
Díj vár nálam!
http://onedirectionhope.blogspot.hu/2013/04/tizedik-dijam.html
puszi♥
Köszönöm! :D
Törlés