2013. március 29., péntek

×Chapter 5×


Már késő volt azon aggódni, hogy elmondtam neki. Annak jött el az ideje, hogy meggyőzzem, ne adja tovább. 

- Ugye nem mondod el? Semmiképpen sem tudhatja meg – mondtam, és félve néztem az arcába. Megértően mosolygott, én pedig nem tudtam mire vélni azt a mosolyt. 

- Ne aggódj. Nem mondom el – válaszolt, majd felállt, ünnepélyesen megesküdött, aminek a végét elnevette, és sietve távozott. 

Liam elbeszélése az esetről: 

Niall az étkezőasztal alatt üldögélt, mikor beléptem a konyhába. Vigyorogva közeledtem felé, és én is oda ültem. 

- Mi történt? – kérdeztem, de akkor már teljesen komoly arcot vágtam. Láttam rajta, hogy kicsit zavart. Talán szomorú. 

- Semmi komoly – mondta maga elé bánatos képpel. 

- Valaki megbántott? – próbáltam kihúzni belőle valamit, de semmit nem akart mondani. – Becca bántott meg? – kérdeztem komolyan, mert most ez volt az egyetlen lehetséges magyarázat. Hiszen már Harrynek is utat mutatott. Bár nem gondoltam komolyan, hogy Niall előállt volna valami csajozós szöveggel, ha mégis biztos őt is lerázta. 

- Dehogyis. Ő … nem. – válaszolta, de az arcán láttam, hogy már közel járok az igazsághoz, így elhatároztam, hogy meglátogatom. Rövid ismeretségünk alatt egészen jól összebarátkoztunk, és ismer már annyira, hogy tudja, bennem megbízhat. Gondoltam talán kiszedhetek belőle valamit, és így is lett. - Becca bevallotta, hogy érdeklődik Niall iránt, és szerintem mindkettőnek ez a problémája. Sajnos nem szólhatok egy szót sem, hiszen megígértem, de talán a háttérből segíthetek rajtuk. – gondoltam, mikor kiléptem az ajtón, és figyeltem, hogy ne fussak össze Harryvel. Nem akartam, hogy agyalni kezdjen, és félreértés legyen belőle.

(elbeszélés vége

Miután Liam elment, volt időm gondolkodni. Eddig is úgy gondoltam, de most már biztos vagyok benne, hogy ő a legjobb barátom Londonban. Niall nem lehet, mert előtte alapból titkolóznom kell, ha nem tenném, már nem lennénk barátok. Louis a vicces, Zayn a kedves, Harry pedig… ő csak Harry, „jópofaharry”. Tudtam, hogy Liam nem fogja elárulni a titkom, kicsit mégis rossz érzés volt, hogy már ő is tud róla. 

Mielőtt a gondolataim őrültségekbe csaptak volna át, Harry megérkezett. Alig nyitottam ki az ajtót, máris beviharzott, és elővette huncut mosolyát. Tudtam, hogy már nem akar megfűzni így rákérdeztem. 

- Mi van, miért nézel így rám? 

- Tudom én, hogy miért nem tetszettem neked – mondta, de a mosolyt megőrizte. Ettől olyan beképzeltnek tűnt, hogy kedvem lett volna bemosni neki, de nem tehettem. - Hogy nézne ki az újságok címlapján bevert képpel? – gondoltam. 

- Igen? Na és? Miért? – tettem csípőre a kezem. Reméltem, hogy valami beképzelt és nevetséges dologgal áll majd elő, de sajnos úgy sejtettem, jól gondolkodik. Egy napra kicsit soknak is éreztem, hogy ketten is megtalálnak ezzel. Ha pedig ez annyira feltűnő, Niall is látni fogja, amit nem hagyhatok. 

Miután közölte, hogy szerinte mi a helyzet köztünk Niallel, egyszerűen egy  - Ugyan már, ne túlozz – választ kapott, és végre belekezdtem a muffin sütésbe, ami Liam látogatása miatt kicsit eltolódott. 

- Szóval nem? – erőszakoskodott tovább. 

- Ugyan mit érdekel az téged? – kérdeztem kicsit mosolyogva, hogy nehogy megbántódjon a hangnem miatt.   

- Tudod, érdekel, hogy mi van vele. Barátok vagyunk ugyanis – a mondat után odamentem hozzá, a szemébe néztem, ami elég ritka jelenség volt. 

- Nem kell féltened. Tud magára vigyázni. Különben is, minek nézel te engem? – kérdeztem, és visszatértem a munkámhoz. A kérdésem továbbra is a levegőben lógott. Úgy gondoltam nem a barátságuk, vagy Niall érzései miatt aggódik, csak az érdekelte, miért nem körülötte forog a világom, mióta megismertem. Idegen volt számára az érzés, hogy nem kap meg valamit, amit akar. Szerettem Harryt és tény, hogy nehéz volt fenntartani a folytonos ellenállásom, de csak, mert volt benne valami kis vonzerő, ami miatt a közelében nehéz volt nem a karjaiba omlani, és örök szerelmet esküdni. Ami teljesen butaság lett volna, hiszen az érzések vele, mindig csak egyirányúak lesznek, vagy ha nem is, az övéi csak rövid ideig tartanak. Talán ez volt az, ami miatt nem tudtam volna jobban szeretni Harryt, mint egy barátot. 

Szóval tartottam, amíg el nem készült a muffin. Életemben először csináltam, de a kezdők szerencséje segített… vagy az más szerencse volt? …  Küldtem a fiúknak Harryvel. 

Estére kimerültebb voltam, mint valaha. Még soha ennyi lelki problémát nem kellett egyszerre kezelnem, és ennyi ember érzéseire odafigyelnem, mint akkor. 

Másnap reggel, hihetetlen korán kaptam egy SMSt. Liam írta, hogy ha délután ráérek, menjek át négy körül. Reméltem, hogy nem érzelmes baráti beszélgetésre hív, jobban szerettem a vicces oldalukat, mikor a nevetéstől fuldokolnak, és a nap végére elfárad az arcom. 

Négy óra után öt perccel értem a fiúkhoz, Niall nyitott ajtót, és közölte, hogy a többiek nincsenek otthon, de menjek be. Bementem, alaposan körülnéztem, amit eddig sosem tettem, mert a fiúk jelenléte elvonta a figyelmem. 

- Jobb, ha nem hasonlítod össze – mondta Niall, közben befelé sétált, és hátra nézett. – Mármint a tiéddel – pontosított, mikor látta, hogy nem értem. Nem mondtam semmit, és ő sem, de akkor már tudtam, mire is gondol pontosabban, és elmosolyodtam. Mivel senki nem volt otthon rajta kívül, és az üzenet Liamtől származott, azonnal megértettem, mi folyik itt. 

Niall olyan bánatos arcot vágott, hogy a vak is láthatta rajta… éhes. 

- Csak nem megint éhes vagy? – kérdeztem nevetve. Akárhányszor találkozom vele, mindig éhes. Ártatlanul ingatta fejét és bevallotta, hogy tudna enni. Csináltam valami egyszerűt, és közben próbáltam kiszedni belőle, hogy hol vannak a többiek, de ő sem tudta. Végül Írországról kérdezgettem, meg a többiek vicces szokásairól beszélt, amíg én rendet tettem magam után a konyhában. Később megnéztünk egy filmet, amit egyedül sosem néztem volna meg, és szerintem ő sem, mert olyan reménytelenül romantikus volt, hogy akaratlanul is hozzá bújtam, ami látszólag nem zavarta. Olyan gyorsan eltelt az a délután, hogy észre sem vettük, közben este lett. 

Nem volt túl késő, de elég fáradtnak éreztem magam, Niall mellettem ült a kanapén, nem szólt semmit. Egy darabig csendben néztem, aztán úgy döntöttem, kispárnának használom. Az érintésemre kicsit összerezzent, majd végig simított a hajamon, én pedig elaludtam.

×××

(A korai folytatás annak köszönhető, hogy a kommentjeitek hatására teljes gőzzel belevetettem magam a "munkába". Úgy éreztem a helyzetet mihamarabb tisztázni kell. Nagyon örültem, hogy továbbra is olvastátok, - és még a sablonokon túl - hozzá is szóltatok. Örülök, hogy beindította a fantáziátokat, és remélem továbbra is tudok majd megdöbbentő fordulatokat produkálni. Ezt pedig azért fűztem hozzá a részhez, mert szerettem volna, ha tudjátok, ti vagytok a legjobb olvasók!!! Köszönöm ~xx)

6 megjegyzés:

  1. Jujjj ez nagyon írtó jó lettt!! *.* Nagyon jól fogalmazol mindjárt mekövetlek! ;)

    VálaszTörlés
  2. Megint nem vagyok első kommentelő, ez már fáj... :-)
    Emma nézés közben észrevettem, hogy frissült a blog, szóval "pause", és gyorsan el is olvastam. (pedig BBC adaptáció, de megvár. talán...)
    Szóval nos akkor hát: nekem ez is tetszett, még, ha nem is történt benne semmi különös, örültem, hogy Liam nem hajt rá, csak kerítőnőt játszik. (éppen passzol az Emmához. :-D na mindegy, köszi Jane Austin.)
    Harrytől egy kicsit több teperést vártam, azt hittem nem adja fel rögtön, de előbb vagy utóbb akkor is kosarat kapott volna,gondolom...
    Aztán Niall. Cuki, imádom, hót egyszerű, hogy midig csak az éhsége vezérli, de ettől lesz szerethető a karaktere, még, ha nincs is túlkomplikálva a személyisége. Bár, egy kicsit hiányolom Louist, de hát ez most nem róla szól. :-)
    Szóval következőt gyorsan, és már én is szeretnék egy velős hozzászólást tőled, az utóbbi időben kicsit hiányolom. :-)
    Ó, és ha nem bánod, ezt a blogod is kiteszem a linklistámra. ;-)

    xx, Amelia

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Természetesen nem. Már akartam is mondani, hogy ide is kiteszlek, de úgy látszik elfelejtettem. Épp az előbb néztem a blogod. Vagyis úgy félórája vagy kicsit több, és írtam alá. De te előbb írtál, most nézem. Szóval a tiédet előbb néztem meg, mint a sajátomat.:D
      Kár, hogy nem lehet sms értesítésre feliratkozni, az sokkal egyszerűbbé tenné a mielőbbi értesülésem.:D

      Louis azért marad ki egy kicsit ebből, mert őt én egy jó humorú kedves alaknak tudnám elképzelni, az én humorom sajnos korlátozott. Vagyis nincs. Nem tudnék vele párbeszédeket írni, nem tudom átélni az ő személyét. Harry pedig azért adja fel ilyen könnyen, mert őt meg úgy képzelem, hogy egy éjszakánál többet ér neki a banda és a barátságuk, és neki is feltűnik Niall édeskedvesdrága viselkedése, és annak változása.
      Sajnos történésekben nem bővelkedett ez a rész, mert próbálok a kereten belül maradni. Számolom a szavakat magyarul, és ez egy kicsit rövidebb lett, mint eddig, de egy új fordulat már nem fért volna bele, sokkal hosszabbat nem akartam.

      Én is imádom a BBC-től kapott csodákat, természetesen az eredeti, felülmúlhatatlan Angol angollal, és megtisztelő, hogy miattam félbehagytad, köszönöm!:)

      Törlés
  3. szia, hát mit ne mondjak nagyon jól kivágtad Liam-et ebből az egészből én komolyan azt hittem h Ő is ráhajt a csajra... de ez a randiguru megoldás nagyon f*sza lett :D hamar a következőt :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Liamet az első pillanattól erre a nagyon jó barát, és bizalmas szerepre szántam, de örültem, hogy megtévesztő voltam.
      Mindig boldogság nekem, ha a történet a ti fantáziátok által színesebb!:D

      Törlés