Felkapcsoltam a villanyt, és
felakasztottam a kulcsot. Niall közben csodálkozva nézett körbe, és elindult
befelé.
- Itt mindig ilyen tisztaság van?
– kérdezte, én pedig nem értettem, miért jön mindenki ezzel.
- Ha nem ilyen, akkor bizonyára
rég halott vagyok – mondtam, ő pedig nevetett. Bevezettem a konyhába, kezet
mostam, és azonnal elkezdtem csinálni neki a hatalmas szendvicset. Azt hiszem
mindent beletettem, amit találtam. Nem tudtam, hogy van-e olyan, amit nem
szeret, de reméltem, hogy nincs, és jól megtömtem a nagy bagettet. Közben
folyamatosan olyan dolgokról beszéltem, amire egyikünk sem emlékezett később. Letettem
elé, és leültem vele szemben. Megköszönte, majd egy pillanat alatt eltűntette,
én meg azonnal beszélni kezdtem, még mielőtt úgy döntött volna, hogy túl késő
van.
- Ha félig állat lennél, melyik
lennél legszívesebben? – kérdeztem nevetve, de éreztem, hogy álmos vagyok,
ezért átmentem a nappaliba és leültem a kanapéra ő pedig követett, és közben
nevetett ezen a buta kérdésen.
- Azt hiszem zsiráf – válaszolta,
én meg felkaptam egy párnát és hozzávágtam.
- Miért az? – kérdeztem.
Nem a bugyuta fejű, szeretnivaló állatot vártam válaszul. Mindenki valami
csúcsragadozót mondott volna, akit ismerek. Vagy nagymacskát, vagy farkast…
- Mert kicsi vagyok, és a zsiráf
meg nem.
- Mert kicsi vagy? Ez olyan
aranyos. Ne akarj más lenni, mint aki vagy – mondtam, és belenéztem azokba a
gyönyörű kék szemekbe. Azt hiszem, talán nem kellett volna. Muszáj volt
mosolyognom, de zavarba hozott, szóval a földre néztem. – Így is oda vannak
érted – folytattam, még mindig a földet bámulva. Hirtelen olyan nehéz lett a
fejem, hogy nem tudtam megtartani, a vállára hajtottam, és azonnal el is
aludtam.
Reggel, még álmosan nyitottam ki
a szemem, de mozdulni sem tudtam a szoros ölelésben. Fogalmam sem volt mióta lehettünk
úgy, de ha végig, akkor már órák óta. Óvatosan kihámoztam magam, és 10 perc
alatt rendbe hoztam a külsőm, aztán csináltam valami reggelit, és visszamentem
a nappaliba, ahol Niall még mindig olyan békésen aludt, mint egy kisgyerek.
Legszívesebben hagytam volna, hogy addig aludjon, ameddig akar, de végül
győzött a józan eszem. Hiszen valószínűleg így is elkésik miattam. Nincs
napjuk, ami ne lenne betáblázva.
Felébresztettem, megetettem, és
elküldtem. Utálnám magam, ha miattam kapna. Miközben azon aggódtam, hogy ő
elkésik teljesen elfelejtettem, hogy én is elkések. Ha öt percből olyan hiszti
volt, mit kapnék tíz percért? Te jó ég! Nem mertem belegondolni, megkockáztatni
meg pláne, így siettem, ahogy tudtam. Tényleg az utolsó pillanatban értem oda,
de még pont szerencsém volt, és azt hiszem rengeteg pozítív energiát adott a
szöszi, hihetetlen, hogy mindig milyen vidám, és kedves. Azt hiszem ettől
egészen másképp láttam a világot, mert az a nap nem volt kiábrándítóan rémes.
Szinte végig vigyorogtam, mint egy dilis, mert az én szervezetem képtelen volt
egyszerre ennyi pozitív hangulatot tárolni, és ahol tudott utat tört magának.
Szerintem ilyenkor azt hiszik, valami bajom van, de nem érdekel, mert jól érzem
magam. Ha pedig jól érzem magam, mindenki elmehet, ahova akar.
Délután kaptam egy SMS-t, idegen
számról: „Nem késtem, és köszönöm. Niall”
Azonnal elmentettem, és válaszoltam neki: „Szívesen,
máskor is”
Nem gondolkodtam a dolgon, pedig
ez nem volt jellemző rám. Hazafelé beugrottam a boltba, és vettem alapanyagokat
muffinhoz. Legalábbis reméltem, hogy az lesz belőle, mert már reggel
elhatároztam, hogy ma délután muffint fogok sütni.
A boltba lépve Harryt láttam, aki
próbált elvegyülni, kapucni volt rajta, és napszemüveg. Elég béna álca, a nap
nem sütött, és elég jó idő volt. Odamentem, de figyeltem, hogy ne vegyen észre
és sunyin a fülébe súgtam;
- Azt hiszed, így nem ismernek
fel? – mosolyogva megfordult.
- Remélem, csak 10 percem van –
mondta, majd gyanús tekintettel méregetett és folytatta – Niall reggel az
utolsó pillanatban érkezett –mondta végül.
- Sajnálom – mondtam és elkezdtem
kotorászni a csokik között, pedig nem is akartam csokit venni. De éreztem, hogy
még mindig ugyan úgy néz rám, ezért felé kellett fordulnom. – Ne aggódj, éhes
volt. Megetettem. Igen, akartam is mondani, hogy igazán tarthatnátok otthon
rendes kaját, ha már ti vagytok a One Direction – mondtam, és úgy gondoltam a
téma lezárva, elindultam. Egy pillanatig csak nézett utánam, aztán utolért. Nem
szólt semmit, csak jött mellettem végig. Mikor elbúcsúzott, figyelmeztetett,
hogy majd estefelé benéz, és eltűnt.
Csöngettek, de nem Harry volt. Az
ajtóban Liam állt. Megragadtam a karjánál fogva, és azonnal berángattam. Körülnézett,
és elismerően bólogatott, de megelőztem.
- Nehogy azt mond, hogy rend van
és tisztaság, mert azonnal kiugrok az ablakon.
- Ez földszint –mondta
csodálkozva.
- Ugye? Annál rosszabb – mondtam,
mire magyarázkodni kezdett.
- Nem is akartam.
- De gondoltad…
- Szóval gondolatolvasó is vagy –
mondta, és leült az asztalhoz, én meg vele szemben.
- Igen – válaszoltam elégedetten.
- Akkor szerinted miért vagyok
itt?
- Ez egyszerű, Harry miatt –
mondtam, és ártatlan arccal néztem őt.
- Hát ezt meg honnan tudod? –
bukott ki belőle, és hatalmas kerek szemekkel nézett. Legszívesebben kinevettem
volna.
- Délután mondta, hogy beugrik,
de nem ő jött, hanem te. Gondolom nem ért rá, és téged küldött. Mondjuk egy
telefon is megtette volna.
- Nem. Egészen más miatt
kerestelek. Ezek szerint ide akar jönni?
- Azt mondta – válaszoltam
unottan, de kíváncsivá tett, hogy mégis miért jött.
- Akkor gyorsan a lényegre térek.
Nagyon szeretünk téged… Egy energia bomba vagy. Jó hallgatóság, de tudsz beszélni.
Még csak kevés időtelt el, mióta ismerjük egymást, és ezért is kell ezt
megbeszélnem veled. Az, hogy Harry közeledését visszautasítottad példátlan.
Ilyen nem szokott történni – félbeszakítottam.
- Remélem nem okoztam ezzel
problémát. – mondtam, az asztalra könyököltem, és közelebb hajoltam hozzá.
- Ugyan, túléli. Pillanatok alatt
talál valakit, akit szédíthet. Ne vedd magadra, de akkor azonnal elfelejt majd –
mondta, én meg értetlenül ráztam a fejem. Nem értettem. Tényleg csak azért jött
volna, hogy közölje, Harry úgyis elfelejt? – Szóval a lényegre térek. Gondolom
jó okod volt rá, hogy ezt tedd. Esetleg van valakid? – kérdezte. Kezdtem már
érteni, hogy merre halad a beszélgetés az értelmét pedig még mindig kíváncsian
vártam. Láttam az arcán, hogy kissé türelmetlen, és próbálja siettetni a választ.
Gondolom nem akart összefutni Harryvel.
- Dehogyis. Teljesen egyedül
jöttem ide. Nem szoktam hazudni – mondtam, és próbáltam megvető pillantást
küldeni felé, de nem voltam benne biztos, hogy ez sikerült is.
- Akkor csak van valaki, aki
esetleg… - hagyta félbe a mondatot, és próbálta megfelelően megfogalmazni.
Tudtam, hogy ezt a kérdést nem lehet úgy megfogalmazni, hogy ne legyen olyan, mintha
egy kisgyerek tenné fel.
- Hogy valaki más érdekel-e? –segítettem,
a szemeim összeszűkültek, mert féltem, hogy rosszul fogalmaztam.
- Igen, köszönöm. Pontosan erre
gondoltam. Szóval van ilyen? – kérdezte újra. Legszívesebben eltereltem volna a
szót erről a dologról. Bevallom, kínos volt. Bár nem túl régóta ismertük
egymást, úgy éreztem ő megbízható, és senkinek nem fogja tovább adni. Eldöntöttem, ő meg fogja érteni.
- Ö… ami azt illeti… - kezdtem, de
nem tudtam folytatni. Mosolyogni kezdtem, és csak kerestem a szavakat, amik a
koromnak megfelelően írják le a lényeget. Közben rájöttem, minél hosszabb a
szöveg annál kínosabb, és minél több a szó, annál kevesebb az igazság. – Niall –
fogtam végül rövidre, és rájöttem, hogy a teljes igazságot egy szóval lehet
legegyszerűbben kifejezni. Amint kimondtam egyből úgy éreztem, hogy nem kellett
volna.
És itt vagyok :) Nagyon jó lett ez a rész, most lehet hülye vagyok és rosszul értem de Liam is érdeklődik a lány iránt? Ha igen mi lesz még itt... :D
VálaszTörlésJa és Harry engem nyugodtan szédíthetne....csak küld ide :P
Hát... én már tudom, hogy ebből mi fog kisülni, de nem fogom elmondani, úgyhogy... :D Nyugodtan le lehet rágni mind a 10 körmöt mire megjön a következő:D
TörlésSzegény Harry meg most megtapasztalja milyen, mikor hiába a fürtjei és a gödröcskéi, meg a zöld szem és a többi...
Most a hozzászólásod miatt már alig bírok magammal, szerintem még ma megírok annyi részt, amennyit csak tudok. Tele vagyok ötletekkel csak a fele használhatatlan vigyázni kell:D
Akkor hajrá :) Én lerágott körmökkel várok :D
TörlésÓ, dzsézösz... Mi az Isten folyik itt??
VálaszTörlésMost próbálom összeszedni a zavaros gondolataimat, és a sablonos "jó lett, várom a következőt" kommenten túlmenően is szeretnék értelmes hozzászólással élni, de most nem megy. Mi van? Liam is? Mindenki? Kérlek, Louist hagyd meg nekem :-D
Nagyon tetszik ez a rész is, Niall egy csoda, hóót cuki, és Harry végre kap egy kis leckét, ami szerintem a fanfic világban már nem árt neki, mindig megkapja, amit akar, és ez sok embernek bosszantó. Most tanul egy kicsit. De hogy Liam? Na, rá nem gondoltam. Túl józan eszű ehhez. És nem is tudom... Csak nekem jött úgy le eddig, hogy még mindig Danielle-val van, vagy beképzeltem, nem tudom, de teljesen úgy voltam vele...
Szóval gyorsan a következőt, mert be vagyok sózva! :-)
xx, Amelia
Jól van, azt hiszem a következő fejezetben kiderül majd, hogy mi a helyzet. :D (és zárójelben; örülök, hogy túlmerészkedtél a sablonos hozzászólások világán, mindig örülök a véleményednek!:))
TörlésBoldog vagyok, ha ilyen felkavaróra sikerült:D
Szia.. Bocsi, hogy csak ilyen későn válaszolok, de ki raktalak cserében ezen a blogon:
VálaszTörléshttp://ihateyoubecauseiloveyo.blogspot.hu/
Kiraksz te is? Köszönöm. Puszi! ;) :)
Köszönöm, hogy szóltál, mert én itt abban a tudatban éltem, hogy már kiraktalak. De most már kint vagy!!!:D
Törlés~xx